Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Szabó János Győző: Az egri múzeum avarkori emlékanyaga II.

hogy az 5. sírt (következésképpen az A. temetőt) egy egész korszak választja el a dombtető sírcsoportjaitól. Ha a B. temető két sírcsoportját lényegében egykorúnak, az A. temetőt viszont sokkal későbbinek tarthatjuk, akkor a szokásanyagban is eltérést kellene tapasztalnunk. A temetési ritus vizsgálata alapján az is kiderülhet, hogy egyazon vagy különböző népességnek temetőiről van-e szó. A sírok tájolása a népi folytonosság igazolása szempontjából mindig külön figyelmet érdemelt. Ezért nyomatékkal mutathatunk az A. és B. temetők sírjainak azonos tájolására. Az A. temetőnél kivétel nélkül, a B. temetőnél túlnyomó többségben a sírok iránya É. és ÉNy közötti volt, és a sírok zömét az ÉÉNy-i mellékégtáj irányában ásták meg. A B. temetőben a 12. sír csecsemő csontvázának volt 55°-os eltérése Ny-felé; a 39. sír csontvázának pedig 50°-os eltérése volt. Ezek tulajdonképpen nem jelentenek kivételt. De a 38. zsugorított helyzetű gyermekcsontváz DDNy-i tájolásából a sírgödör irányának lényeges eltérésére lehet következtetni. A sírfoltok alakját tekintve a B. temetőben többféle fajtával találkoztunk. Az egyik sírforma jellegzetessége volt, hogy valamelyik vagy mindkét vége Ny. illetve kelet felé kissé elhajlott. Ezeknél — a 35. sír kivételével — az a hosszanti oldal, amely felé a végek hajlottak, befelé ívelődött. (9., 18., 30. sírok.) A 10. sírnál viszont mind a két hosszanti oldal beszűkült, a sír piskóta-formához hasonlított. A 11., 17. és 32. sírok téglalap, ill. megnyúlt trapéz alakúak voltak, DK-i végük mindig ívelten zárult, a 11. sír ÉNy-i végének sarkai is lekerekítettek voltak. — Összefoglalólag a B. temető sírformáiról megállapíthatjuk, hogy a sarkok lekerekítettsége csaknem általános volt és a sírok többségénél a hosszanti oldalak elhajlottak, ill. beívelődtek. Az A. temetőben a 6. megfigyelhető sír közül csak egynek (1. sír) oldalai ívelődtek befelé. A többi sírforma megközelítőleg téglalap alakú, három sír pedig határozottan sarkos volt (2. 5. 7. sírok). Az 5. és a 7. sírok egyik ill. mindkét vége ferde síkkal zárult, s ezért az egyik hosszanti oldaluk rövidebb volt, mint a másik. A sírvégek rézsútosan lecsapott kiképzése a B. temető elhajló sírvégeit juttatják eszünkbe. Ott is a hosszanti síroldalak húrhossza különböző volt. Az A. temető sírformáiról tehát nemcsak az állapítható meg, hogy a B. temető sírgödreihez képest szabályosabb idomúak és sarkosabbak. A 5. és 7. négyszögű síroknál a B. temető ívelt sírformáinak reminiscenciájára is rámutathatunk. Ez a jelenség lassú szokásváltozással magyarázható. A sírba tett húsféleségekkel kapcsolatos szokásanyag is egységesnek mondható a B. temető két sírcsoportjában. Az É-i sírcsoportban csak két kisgyermek mellett nem találtak állatcsontokat (11., 12. sír). A D-i sírcsoportban, ha a 38. és 39. sír megkötözött halottaitól eltekintünk, akkor (a bizonyosan avar sírok között) csak a 36. gyermeksírból nem kerültek állatcsontok elő. A tíz állatcsontokat tartalmazó sír közül 8 sírban volt sertéscsont, kettőben marhacsont, kettőben tyúkcsont. Szárnyast csak akkor tettek a sírba, ha a halottnak marhahússal is kedveskedni akartak. Tojásmaradványokat egy alkalommal találtunk, amikor sertéscsontok elmaradtak, s tyúkcsonttal, marhahússal látták el az elhunytat (18. gyermeksír). A sertéshúsból elsősorban karajt, ritkábban oldalast tettek a halott mellé. Combot, tehát sertés végtagcsontokat egy sírban sem találtunk. A húsdarabokat az alsó lábakra helyezték, illetve az alsó lábak mellé tették. Egyetlen kivétel a 30. gyermeksír, ahol a koponya mögött került elő egy sertésborda. {Szabó János Győző, Heves megye régészeti emlékei II. Heves megye Műemlékei I. Sajtó alatt). A halimbai X—

XI. századi temető síredényein a párhuzamos egyenesek mellett túlnyomólag ezek a csúcsos hullámdíszek láthatók, de már nem kötegben (fésűvel) karcolták fel. (Török Gyula, Die Bewohner von Halimba im 10. und 11. Jahrhundert. AH. 39 (Bpest 1962) XLVI— LXX. t.). 4* 51