Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Szabó János Győző: Az egri múzeum avarkori emlékanyaga II.

gővel. Az előkelőbb aranypéldányokat granulációk is díszítik, amelyeknek későbbi változata a rovátkolt drótgyűrű.

39 A 20. sírt tehát fülbevalója korban inkább a 35. sír mellé keltezi. A 22. sír apró korongos pasztagyöngyei is a VII. század második felének nyakláncait idézik, amelyekben a bikonikus formákon kívül éppen az apró köles nagyságú darabok szerepelnek a legnagyobb százalékban.

40 Ezekkel a pasztagyöngyökkel találkozunk a 18. sírban is, itt a halott nyakláncán két borostyánszem is ékeskedett, az egyik szabálytalan formájú volt. Kovrig Ilona az alattyáni temető 145. sírjának anyagában közölt le olyan nyakláncot, ahol az apró pasztaszemeken kívül egy szemes gyöngy is helyet foglalt és három amorf átfúrt borostyánszem. A 145. sírt fülbevalója és strarigráfiai adatok a VII. sz. első felére keltezik.

41 A B. temető északi csoportjához sorolható szórványleletek övdíszei a késői lemezes csoport jellegzetes darabjai. A geometrikus (téglalap) és zeg-zug mintás vagy félköríves alakzatok e kor övdíszeinek gyakori mintaelemei.

42 A szórványanyagban található íjcsontok közül a 3,3 cm széles íjkar még a VII. század második felébe, tehát a késői lemezes övgarniturákhozillik. De a 3,8 cm széles végtöredék már a griffes-indás sírok íjformáihoz áll közel.

43 A szórványként leírt hosszú tőr, illetőleg vaskés hasonmásait is leginkább a VIII. század emlékanyagában találjuk.

44 Szablyaszerű kiképzése nem lehet meglepő, hiszen a késő-avar szablyák egyrésze igen rövid és keskenypengéjű volt.

45 A B. temető időrendi helyzetéről összefoglalólag megállapíthatjuk, hogy a temetőt valószínűleg még a VII. század első felében nyitották meg, de a sírok zömét a VII. század második felében, ill. a századforduló körüli évtizedekben ásták meg. A B. temető kerámiaanyaga sajnos mind durva, kézzel formált „atipikus" csupor. De az a negatívum, tehát az, hogy egyetlen korai avarkorba keltezhető forma sem mutatható fel, másrészről egyetlen példányról sem állítható, hogy késő avarkori jellegű (VIII—IX. századi) lenne, bizonyos mértékig kormeghatározó. Mai ismereteink szerint egy ilyen összetételű sírkerámia leginkább az avarkor második szakaszában, a késői lemezes garnitúrákkal együtt fordul elő. Az A. temető 5. sírjának edénye mindenben különbözik a B. temető kerámia-anyagától. Finomabban iszapolt, sötétszürkére égetett, zömök a formája (hasasodása a középvonalban). Szájpereme a nyakból éles szögben kiálló és csaknem domború felületű. Több sávban (a hasán, a vállán, a nyakán és a belső szájperemén) befésült hullámvonalak díszítik. A hullámok balra dőlnek és egészen rövid ívtávúak. Ez utóbbi sajátosságra külön felhívjuk a figyelmet, hiszen először a IX. század síredényein karcoltak kis ívtávú csúcsos hullámokat az edény falára.

46 Az 5. sír edényét valószínűleg a IX. században készíthették. Úgylátszik, 39 László, Études. II. t. 1—2., VI. t. 3—4. — Hampe!, Alterthümer. III. 268. t. 5—6., 10—11., 267. t. 7—8. 40 Kovrig, Alattyán. 20., 113., 143. 41 Kovrig, Alattyán. XII. t. 9—14. 42 Az egymás mellett sorakozó háromszögek és rombuszok mintáit (amelyek többször rácsminta benyomását is keltik) nemcsak préseltík a késői lemezes övdíszekre, hanem poncolták is. (László, Études. IX. t. 18. — Kovrig, Alattyán. XX. t. 14-22., 24.). A késő avarkor öntött darabjain is megjelennek plasztikus vagy poncolt díszként. (Hampel, Alterthümer III. 83. t. 27—28., 84. t. 1—2., 96. t. 7., 153. t. 10.). 43 Csallány Dezső, FA. 1—2 (1939) 149. 44 Kovrig, Alattyán. 140. 45 Például Halimbán (Török Gyula szíves szóbeli közlése). 46 A belső perem díszítésére a legközelebbi magyarországi példát Zalavárról ismerem, IX. századi telepanyagból: Cs. Sós, Agnes, Die Ausgrabungen Géza Fehérs in Zalavár. AH. 41 (Bpest 1963) LXXXVII. t. — Ez a balra dűlő, kis ívtávú és hegyesedő hullámdísz előfordul már elég gyakran a Keszthely-Fenékpusztán feltárt avarkori temető fületlen csuprain ( Cs. Sós, Agnes, Acta Arch. Hung. 13 (1961) LXVIII—

LXXI. t.—) A besenyőtelki honfoglaláskori sír edényén nemcsak a hullámdísz jellege, hanem a négysávos elrendezése is azonos a hanyipusztaival. Az edény formája azonban kissé más: kerekebb hasú és szájpereme rövidebb, kihajlóbb. 50