Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)
Szabó János Győző: Az egri múzeum avarkori emlékanyaga II.
ellenkező tájolást láttunk. Ebbe a képbe illett az is, hogy a 19. sír koponyája hiányzott, alsó állkapcsát pedig eredeti helyéből kimozdítva találtuk meg. A vállak körüli csontok enyhe bolygatottsaga még valószínűsíti is egy, a koponyarablás céljából való utólagos leásás feltevését, hiszen másutt a törzs csontjai érintetlenek voltak. 29 Az avarkori temető egyetlen megmentett sírjában sem tudtunk koponyarablásra rámutatni. Úgy látszott, hogy a mágikus képzelet az idegen holtteste felé irányult. Az Alföld őslakosságának, a szarmatáknak és gepidáknak a szegényes vagy melléklet nélküli sírjait több avarkori temetőben is sejthetjük. Néhány esetben ezekre már rá lehetett mutatni; Bóna István az ürbőpusztai avar temetőben egy DK—ÉNy-i irányú, vasfibulás sírra hívta fel a figyelmet, amelyet gepidának tartott. 30 Csal lány Dezső a 472—567 közötti gepida uralom idején a szarmaták önálló egységekben való továbbélését a Duna—Tisza közén képzeli. 31 Hogy a szarmaták megérhették az avar uralmat azt senki sem vitatja, avarkori szarmata síroknak tehát létezniük kell. A hanyipusztai avarkori temető szarmata sírjára vonatkozó fejtegetéseknek tág teret nyitottunk. Megnyerő példáját kívántuk nyújtani annak, hogy a tudományos feldolgozás szempontjából mennyire veszélyes az a módszer, amely nem az egyes régészeti tárgyak készítési és használati idejének vizsgálatából indul ki. Bármennyire is csábító lenne kimutatni az avarkorban továbbélő szarmaták temetkezését, a hanyipusztai temetőt tekintve megfelelő adatok hiányában erről le leli mondanunk. Nézzük csak meg a 19. sír emlékanyagát tüzetesebben. A korongos borostyángyöngyök a 18. sír nyakláncának borostyán szemeire emlékeztetnek. Tehát látszólag tárgyi kapcsolat is kimutatható az avar temetővel. Csakhogy a korongos borostyánszemek nem kormeghatározó értékűek, sok évszázadon át az északi kereskedelem elárasztotta ezekkel Európát. Az I—II. század szarmata sírjaiban csakúgy megtalálhatók, mint a hunkorban. A gömbös karneol gyöngyök már szűkebb időhatárt szabnak, ilyen szemeket a szarmatakor első századaiban viseltek, a késői időkben már nem. 32 A legbiztosabb fogódzó pontunk a csaknem ép bronz fibulára vonatkozik. Megtisztítása után derült ki, hogy Aucissa típusú, hasonlót a szarmaták csakis az I—II. századokban viseltek. 33 A 19. sír tehát korai jazyg-szarmata temetkezésre enged következtetni. Képtelenség lenne arra gondolni, hogy ezeket a tárgyakat 4 — 5 évszázadon át őrizgették és ezután kerültek a földbe. Hasonló eltévelyedésre csábítanak a dombtető honfoglaláskori sírjai is. Az 1959. évi leletmentés befejeztével úgy látszott, hogy a B. temető honfoglaláskori és avar sírjai között bizonyos összefüggés sejthető. Összefoglaló jelentéseinkben a honfoglaláskori temetőt övező igen szegényes avar sírokról írtunk, sejtetve ezzel egykorúságukat. 34 Az avar sírok 29 Ha valóban koponyarablás történt (ebben nincs okunk kételkedni), akkor nem a legkitűnőbben sikerült az akció. Kovrig Ilona a tatárszentgyörgyi temető két sírjában az alsó állkapcsot is eredeti helyén találta, sőt a koponya két oldaláról a sírfenékre esett fülbevalók is megmaradtak. — annyira pontosan és óvatosan ástak le a koponyáig. {Kovrig, Alattyán. 71.). 30 Bóna István, Arch. Ért. 84 (1957) 166. 31 Dezső Csallány, Archäologische Denkmäler der Gépiden im Mitteldonaubecken. АН. 38. (Bpest 1961) 317. 32 A szarmatakori gyöngyfajták viselési idejére vonatkozólag csaknem egészen Párducz Mihály munkásságára támaszkodhatunk: A szarmatakor emlékei Magyarországon Г. AH. 25 (Bpest 1941) 35. — A szarmatakor emlékei Magyarországon, II. AH. 28 (Bpest 1944) 35. — A szarmatakor emlékei Magyarországon, III. AH. 30 (Bpest 1950) 79—123. — Acta Arch. Hung. 7 (1956) 165. — Acta Arch. Hung. 11 (1959) 366. 33 Patek Erzsébet, A pannóniai fibulatípusok elterjedése és eredete. Diss. Pann. Ser. II. 19. (Bpest 1942) 34-37. 34 Szabó János, Rég. Füz. 13 (1960) 75—76. — Itt jegyezzük meg, hogy a dombtető alján (A. temető) 9 sírról adtunk korábban hírt, ugyanis a homokbánya partjánál talált két csontvázat is a feltárt sírokhoz számítottuk. 48
