Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)
Szabó János Győző: Az egri múzeum avarkori emlékanyaga II.
A TÁRGYAK ÉS A TEMETŐ KORA A megmentett avarkori sírok az egykori temetőnek sajnos csak kis részét képezik. A feltárás térképét szemlélve mégis nagy valószínűséggel következtethetünk a temetkezés rendjére: sírcsoportokban való temetkezésre. Ez ugyanis nemcsak az A. temető és a B. temető egymástól való nagy távolsága alapján sejthető; hiszen a dombtetőn, azaz a B. temetőn belül is az ásatás két elkülönülő sírcsoportot hozott felszínre. A domb tetején korai vaskori és honfoglaláskori temetők részét is megtaláltuk és egyetlen szarmata jellegű sírt is feltárhattunk. 18 Főleg az Alföldön gyakori jelenség az, hogy egy magaslaton többféle korszak népe is megtelepült vagy temetkezett. Szárazulatokat keresve nem mindenütt volt nagy választékuk. Dormánd—Hanyipuszta környékén kirívó példa a Csörsz árok menti Füzesabony-kettőshalmi dombtető ; itt fiatalabb kőkori telepet (vonaldíszes kerámia kultúrája), közép-bronzkori temetőt (füzesabonyi kultúra), korai vaskori temetőt (preszkita kultúra), korai szarmata temetőt és honfoglaló magyar sírokat pusztított el a homokkitermelés. 19 Más kultúrák temetkezései zavart okozhatnak az avarkori emlékanyag feldolgozásánál. Különösen a melléklet nélküli sírok kormeghatározása jelenthet ilyenkor problémát. A Hanyipuszta-Bencsik tanya melletti homokbánya feltárt B. temetőjében a déli sírcsoportban három bolygatatlan melléklet nélküli sír is felszínre került. (37—39. sírok). Mivel a B. temetőben korai vaskori sírok is jelentkeztek, amelyeknek tájolása lényegében egyező az avarkoriakéval, nem lehetett a melléklet nélküli sírok hovatartozását kétségen kívül megállapítani, hiszen sírgödreik alakjáról sincs megfigyelésünk. 20 A melléklet nélküli sírok közül a 38. sz. gyermek és a 39. sz. felnőtt csontváz zsugorított fekvésű volt. Néhány évtizeddel ezelőtt a csontvázak kuporított helyzetéből bízvást őskori jellegükre következtettek. Ma már számos zsugorított temetkezést ismerünk a népvándorláskorból, 21 sőt az árpádkorból is. 22 E késői korokban a kuporított fektetési mód sajátos megkülönböztetést jelentett, rendszerint a szolgaság vagy a kivetettség jelét. A rendellenes fekvésűeknél többször vámpirisztikus eljárások nyomai is megfigyelhetők voltak. 23 18 A leírásunkban megnevezett és a közölt térképen jelzett korai vaskori sírok kérdéséhez annyit kell hozzáfűznünk, hogy a korai vaskori „urnás" temetkezések vagy bolygatottak voltak (szétzilált cseréphalmazt találtunk), vagy szomszédságukban honfoglaláskori sírok kerültek elő. Az edényekben ill. mellette kalcinált csontok nem voltak, urnás temetkezésre csupán a magánosan álló urna formájú edény láttán gondoltunk. A 4. sírhoz (honfoglalásrkori) annyira közel került elö egy korai vaskori edény (s azzal lényegében azonos szinten), hogy a helyszínen nem lehetett eldönteni: helyzete másodlagos volt-e, hiszen ezek a sírgödrök a talajban nem színeződtek. A csontvázas korai vaskori sírok az 1959. évi ásatásnál jelentettek problémát, mivel akkor még csak egyetlen gyermeksírt (3. sír) ismertünk az egész korai vaskori csontvázas temetőből. Ezt a sírt első jelentésünkben helytelenül értelmeztük: honfoglaláskorinak gondoltuk, amelyben másodlagos felhasználásban egy korai vaskori edény került elő. 19 Szabó János, Arch. Ért. 89 (1962) 259—60. 20 Az embertani vizsgálat talán döntő bizonyítékokkal szolgálhat az avarkori népességtől elütő faji sajátosságok kimutatásával. A csontok színe és megtartása alapján a korai vaskori sírokat az avarkoriaktól megkülönböztetni nem lehetett. 21 Az avarkori anyag felett összefoglaló áttekintést is nyújtót Kovrig Ilona. (Kovrig, Alattyán. 78—81). 22 A honfoglaláskori és árpádkori példák száma egyre több. Csupán Heves megye területén maradva is felsorolásuk nagy helyet venne igénybe, ezért most csak a tiszanánai honfoglaláskori (Dienes I., Arch. Ért. 88 [1961] 293.) és az Eger-Gépállomás árpádkori (Szabó J., Rég. Füz. 15 [1965] 65—66.) zsugorított temetkezéseire utalunk. 23 A kérdés honfoglaláskori vonatkozásáról: Szabó János Győző, Honfoglaláskori sírok Eger Répástetőn. Az Egri Múzeum Évkönyve 2 (1964) 119—129. — Lásd még 26. jegyzetünket. 46
