Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Szabó János Győző: Az egri múzeum avarkori emlékanyaga II.

39. sír. A sírgödör alakját nem tudtuk megfigyelni. 40—50 éves nőt 68 cm mélyen temettek el A csontváz helyzete 50°-kal tért el É-tól nyugat felé. Törzse a hátán nyugodott, a medencéje már kissé a jobboldalára dőlt. Felhúzott lábai a jobboldalukra nehezedtek, a bal sípcsont alsó része a jobboldali alsó része fölé feküdt. Koponyája is a jobboldalán pihent. Behajlított karjai a csuklóknál értek össze, egymást keresztezve az állcsúcs előtt. Alig lehet vitás, hogy a halott karjait a csuklóknál, lábait a bokák felett összekötözték. Mellékletet nem találtunk (12. ábra.). 40. sír: korai vaskori urnasír. 1963 tavaszán a homokbányászás már elérte az ásatási terület belső határait és néhány sírt elpusztított. Április 29-én az egyik kiforgatott sír maradványait összegyűjthettük. 41. sír. Felnőtt férfit temettek el benne. Melléklete: Ijmerevítő csontlemezek. A felső íjkar szegletes végű lemezpárjának töredékei (XI. t. 1 — 2.), a markolat csontborításának három darabja (XI. t. 3—5), alsó íjkar egyik lemeze (XI. t. 6.), és valamelyik kar oldalát szegélyező töredék (XI. t. 7.). Egykor 11 db lemez burkolhatta a 41. sírban eltemetett íjat. A középlemezpár széleinek kopásnyomaiból arra következtethetünk, hogy az íjat többféle helyzetben, 180°-kal átfordítva is használták.

14 A véglemezek szélessége 234—236 mm. A középlemezek szélessége 2,8—2,9 cm. A markolati belső szegélyt borító lemez szélessége 1,2 cm. Az íjkaroknál a húr befogadására szolgáló vájat a lemezvég közepétől 3,9, ill. 3,05 cm-re volt. Vascsat, trapéz alakú keretét négyszögű vékonyka rudacskából kovácsolták ki, 2,12x2,08 cm (XII. t. 5.). Övdísz töredéke (szíjvég?) sima ezüst lemezből készült, szegeccsel erősítették a szíjra (XII. t. 7.). Kés két töredéke (XII. t. 1.). Hajfonat szorító töredéke, keskeny aranyozott ezüst lemez, négy préselt dudor díszíti, sz. 0,7 cm (XII. t. 8.). Ezüst huzal, téglalap alakúra hajlított, lemezes nagyszíjvéghez tartozhatott, h. 2,3 cm, sz. 1,23 cm, vast. 0,17 x0,08 cm (XII. t. 6.). Két fülkarika, kerek átmetszetű rosszezüst huzalból készült vast. 0,18 cm (XII. t. 2-3.). Galván Károly 1957 júliusi gyűjtésének avarkori anyaga, — amely sajnos csupán szórványként kezelhető, mivel sírok szerint nem különíthető el, — az alábbi tárgyakból áll: íj csontborításai. Egy ép lemez feltehetőleg az alsó íjkar egyik felületét burkolta. Húrhossza 27,5 cm, teljes h. 29 cm, legnagyobb szélessége 3,3 cm (XIII. t. 1.). Egy felső íjkart borító végtöredék, legnagyobb szélessége 3,8 cm (XIII. t. 2.). Középlemez csúcsosodó egyik végének töredéke, a recézett felületű rész teljes egészében megmaradt. H. 6,45 cm, legn. szélessége: 2,77 cm (XIII. t. 3.). Egyik íjkar borításához tartozó ívelt töredék (XIII. t. 4.). Csontgomb, feltehetőleg ostornyél végének foglalata. Gömbös forma hengeres nyúlvánnyal, körülfutó esztergályozott barázdák díszítik. Átm. 4 cm.

15 Kerek nyílása a nyúlványnál tágabb, mint a gomb tetején: átm. 1,75, 1,4 cm (XIII. t. 5.). Csonteszköz, feltehetőleg tarsoly vagy íjtegez záró szerkezetéhez tartozott. Csak az egyik felülete csiszolt. A kerek átfúrások külső felületén a tárgy közepe felé ívelő széleken feltűnő kopásnyomok. Sz. 1,75 — 78 cm, h. 5,8, 3,15 cm. Rekonstruált hossza kb. 10 cm (XIII. t. 6.).

16 Nagyszíjvég két össze 14 A középlemez belső széle vékonyodott el kb. 2 cm szélességben a nyílvessző ráfektetése és annak súrlódása következtében. Az egri múzeumban található más középlemezek vizsgálata is igazolja megállapításunkat. A szakirodalomban erről nem olvashatunk. 15 Az ostornyelek kérdéséről és az avarkori esztergályozásról : Erdélyi, Jánoshida. 60 skk. — Erdélyi I. Arch. Ért. 83 (1956) 46 skk. 16 Erdélyi, Jánoshida. 67. — Az itt felsorolt rokondarabokat az alábbiakkal egészíthetjük ki: Ferenczy, Váchartyán. 97. — Szádeczky-Kardoss S., Avar sírok Baktóban. Alföldi Tudományos Gyűjtemény II. (1946—47) 36. 44