Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Bakó Ferenc: A májfa és a májusi kosár Heves megyében

Az ajándékot egyes falvakban a lány nyitott ablakába teszik. Mint ahogy a májfát is monogramjukkal látták el több helyen a legények, úgy most is ráírják valahova a nevüket és levelet tesznek a kosárba. Erdőtelken a májfaállítás emléke cseng ki a levélke szövegéből: „Kelj fel kislány, itt a májfa, a szeretőd vigyáz rája". Egerbaktán a „rózsás levél" szövege ilyesféle szokott lenni: „Annak, akit szívem minden melegével szeretek". Vagy versbe szedve : „Májusi kosár, mondd meg néki, Hogy a szívem még a régi. Most is csak őt imádom, Mert ő az én boldogságom". Ugyancsak itt, Egerbaktán személyesen is átadja a legény az ajándékot abban az esetben, ha a lány nem várja. Ilyenkor verset mond. 1. „Megjött a május, drága kincsem, Megdobogtatta az én szívem. Fogadd e csokrot jelképül, Forró szerelmem jeléül". 2. „Itt van májfa ideje, Fiatalok szerelme. Ők ezt nagyon szeretik, Mert egymást el vehetik". 3. „Májusi kosár, Mit minden kislány várva-vár, Ők a menyasszonyjelöltek, Kiket a legények kiszemeltek". Verset mond a legény még Gyöngyöspatán, Gyöngyöstarjánban és Tiszanánán is. Gyöngyöstarjánban ezt mondja: „Öntözd babám, hogy el ne hervadjon, A szerelmünk félbe ne maradjon". Tiszanánán a lány az átadók jelenlétében nem nézi meg az ajándékot, csak amikor elmentek. Általános az, hogy a vivőket ezek után megvendégelik, mert már előre „sütkéreznek" (Gyöngyöspata), hogy az esemény ne érje őket váratlanul. A kosarat Bükkszéken, Recsken, Tarnazsadányon és Tiszanánán felteszik, illetve feltették az átadók a májfára. Karácsondon a kapu tetejére, vagy a kapuoszlopon egy nagy szögre akasztják. Atkáron (III.) a kosarat vagy a fa alá tették, vagy a lány nyitott ablakába. Ezek a kevésbé megszokott esetek, mert ma leginkább kézből-kézbe adják át a kosarat és ha tetszik a legény, az ablakba teszik — melléje az ajándékot is —, lássa mindenki, hogy a lánynak már „mátkája" van (Bélapátfalva, Tarnalelesz). Egerben a lány több kosarat is kaphat. Akit kiválaszt az udvarlók közül, annak kosarára ráköti a kendőjét. Folyamatosan gyengülő intenzitással, de még helyenkint ma is szokásban van az éjjelizene, kétségtelenül azért, mert bizonytalan esetekben jó alkalmat ad a közeledés szemérmes elfogadására, vagy a kíméletes visszautasításra. Gyöngyösorosziban azonban az éjjelizene megmaradásával már ez a motívum is elhalt: átadás után a kosárvívők ott maradnak vacsorára és éjfélkor megjelennek a cigányok, akiket a legény már korábban oda rendelt. Amikor rázendítenek, a háziak eloltják a villanyt, gyertyát gyújtanak, kiteszik az ablakba és a vivők társaságában úgy hallgatják a zenét. A végén behívják a muzsikusokat és reggelig vigadnak. 296