Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)
Bakó Ferenc: A májfa és a májusi kosár Heves megyében
9. Heves 22 Máj fa. Régen (II., III.) gyümölcsfa gallyat kötöttek 1—2 vendégoldal tetejére, ma 2—4 m magas fa, „gally" jár ki azoknak a lányoknak, akik nem kaptak kosarat, vagy ajándékot. 23 Az „uraknál" régen (III.) 5—6 m magas fát állítottak, rá borostyánleveleket és szalagokat tettek. Ma is, régen is a fát a kapuoszlophoz kötözték, esetleg a kémény mellé, egyesek a kerítést virágokkal tűzték tele, vagy feldíszítették repcével és kisebb gallyakkal (III.). A legények előbb azonban szalagokkal, kendővel „felöltöztették", „kipántlikázták" a fát. Volt eset, hogy cérnából, vagy pamutból készült babát akasztották a fára, vagy az is megtörtént, hogy a legény annyi üveget aggatott a fára, mennyi bort meg akart inni, mert ezeket a lánynak később meg kellett tölteni. Még kalácsot is kötöttek a fára. (III.) Mikor elkészültek, a legény bekiáltott a házba: „Jó éjszakát, itt a májfa, Mariska vigyázzon rája!" Azután körülállták a májfát és egy banda cigánnyal húzatták: Nézz ki rózsám az ablakodon, Májusfa lobog a kapudon ... Ha elfogadta a lány ezt az éjjelizenét, gyertyát vagy mécsest gyújtott és behívták, megkínálták a „májfavívőket". A lányos házak egyébként már készültek erre: „körültakarították a házat" és borral, kaláccsal várták a legényt. Az is szokás, hogy ha várja a lány a májfát, egy üveg bort rejt el a kapuhoz, hogy megtalálja a legény, amikor meghozza a fát. Mindig csak egy májfát állítottak fel : ha egy fiú azt látta, hogy elkésett, mert már van fa a ház előtt, a sajátját bedobta a kapu tetején az udvarba. Az is előfordult, hogy a lány dobta ki ugyanígy, ha nem akarta elfogadni. Míg a legény és barátai a házban mulattak, „a fele legény" kint maradt és különféle rossz vicceket csinált : levették a kaput és távolabbra vitték ; szétszedték a szekeret és az istálló tetején állították össze; az istállóból kiengedték az állatokat, az ólból a disznókat; a lovakat kikötötték a kapufélfához. A szokás célját kétféleképpen jelölik meg adatközlőink : a nyilvánosság, a közösség elé tárni azt, hogy a lánynak már van szeretője; és ezzel ellentétben: azért szedik le a kaput, „mert ide még nem udvarol senki". Sokszor a májfaállító legények reggelig ott daloltak a ház előtt. — Ha egy lánnyal szemben ellenszenvüket akarták kimutatni, lyukas fazekakat és karókat dobáltak a kapuja elé. Ha úgy találták a legények, hogy nem elég tiszta az udvar, teleszórták törekkel és záptojást csaptak a kapuhoz. — Egy alkalommal (III.) a lány „kosarat adott" egy legénynek, aki mérgében döglött macskát öltöztetett fel apácának és a lány ablakába tette. Ezzel úgy megszégyenítette a lányt, hogy soha sem ment férjhez. A fát egy hónap elteltével az állító legények döntötték ki zeneszó mellett. Aki felmászott az üveg borért, „megkapta mindegyik kendőt és odaadta a lánynak" (1894), a bort pedig megitta. Közös májfát ma is, régen is állítottak. Néhány vezető személynek májfát állítanak, a járási tanácsnak pedig nemrég a háziipari szövetkezet hatalmas májusi kosarat küldött. A május elsejei felvonuláson a menet élén egy nagy májfát szoktak vinni és azt, aki viszi, meg szokták kínálni. E közösségi májfáknak Hevesen történeti előzményeik is vannak. A birtokosoknak is állítottak épp olyat, mint a lányoknak (III.) és a cselédek üres üvegeket kötöztek rá, hogy 22 Egyike a megye legrégebben ismert településeinek, a középkori Hevesi várispánság széhelye, az újkorban mezőváros, kevés németszármazású iparossal. A szokások alakulását befolyásolta az a településrajzi tényező, hogy a helységben több középbirtokos isjakott, akiknek szokásait átvehette a nép és akiknek bizonyos esetekben tiszteletadással tartozott. Ld. Borovszky S., i. m. 153—167. 1.; Soós L, i. m. 38—39. 1. 23 Az egyik VII. osztályos kislány így írja le az esélyeket: „Én nem örülnék neki, ha kapnék^egy nagy fát. Még iskolában sem szeretem, nem még ablakunk alá egyet! Egy szép virágkosár, az igen! Azt kitenném az ablakba, hogy mindenki nézze. De lehet, hogy májusfát azt fogok kapni nem is egyet. Persze nem egyszerre. De virágot nem". 18 Az Egri Múzeum Evkönyve 273
