Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Rozsnyói Márton: A visontai földmunkálatoknál előkerült mammutleletek

A földmunka befejeztével napszámosokra már nem volt szükség, viszont a gyöngyösi gimnázium négy lelkes tanulója segített a feltárás befejezéséig a sok türelmet igénylő preparálási munkálatokban. 16-án elkészültünk a feltárással. A következő három nap a még nagyobb és rosszabb megtartású csontok gipszelésével, a földből kiemelt kisebb csontok eddig a földben lévő oldalának enyvezésével és az anyag teljes kiemelésével telt el. Október 20-án, szerdán szállítottuk a becsomagolt anyagot a gyöngyösi múzeumba. A leletmentési munka során a talaj rétegeit felmérve a következő megállapításra jutottunk; IV. 60 cm humusz III. 240 cm sárga nyirok II. 20 — (0 cm humusz) a csontok lelőhelye) I. altalaj Az altalajban lévő apró horzsakövecskék, keményebb tufafélék (melyek azonosak a Mátra alapanyagával) arra engednek következtetni, hogy a most feltárt terület patakmeder volt. Mégpedig a 2 - 60 cm változó vastagságú fekete humusz réteg (III.) tanúsága szerint a meder egy ki mélyülő része, ahol a lezúduló víz által hozott csontokat a mélyedésben tömörítette a víz sodra. Felette 240 cm vastag sárga nyirok fekszik (III.), melyet a felső 60 cm-nyi humusz takar (IV). A lelet egyike a leggazdagabb mammutcsont lelőhelyeknek. A feltárás során 3 darab agyar került ki, ezek mérete: 1. hosszúság 300 cm legnagyobb átmérő 24 cm 2. hosszúság 320 cm legnagyobb átmérő 26 cm 3. hosszúság 270 cm legnagyobb átmérő 14 cm Az agyarakon kívül lapocka, több csigolya, borda, alsó állkapocscsont, zápfog és egy mammutborjú zápfoga alkotja a leletet. Kőszerszámot, pattintékot nem találtunk a feltárás során. Érdekessége még a leletnek, hogy egy szinte teljesen bolygatatlan mammutcsontváz került elő, mellette két egyedülálló agyar és számos kisebb csont, melyek közül nem egyen kopás nyoma is látható, bizonyságképpen, hogy a víz nagyobb távolságról görgette ide. Nyitott kérdés tehát, hogy a majdnem bizonyosan másodlagos helyen lévő csontok közé hogyan került egyetlen mammutcsontváz — mint elsődleges helyre. Itt a következtetések végtelen sora merülhet fel. Esetleg egy szárazabb periódusban a már előbb is feltételezett mélyedés megmaradt vízében pusztult el ivás közben, esetleg sebzetten, vagy betegen. Mindenesetre ez most már nehezen rekonstruálható. Az itt leírt lelet nem egyedülálló, de feltétlen említésreméltó. A mammutleletek gyakori előfordulásának két fő tényezője van. Egyik abból az egyszerű okból adódik, hogy a csontok rendkívüli nagysága hívja fel az emberek figyelmét, tehát egy-egy szórvány leletre is felfigyelnek. A másik, kétségtelenül még számottevőbb tényező, hogy Magyarország területének leggyakoribb késő jégkori állata a mammut volt. A lelet részletes feldolgozása, konzerválása még elvégzendő. Rozsnyói Márton 26