Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Takács Béla: Parádi üveghuta parasztedényei az egri múzeumban

a tizedes mértékrendszer elterjedt hazánkban. A decis üvegek formája szintén különböző. Találtam hengeres, egyenes testű, hosszú nyakú decis üveget, amelynek sima szájpereme alig hajlik ki. Egy másik darabnál az üveg nyaka alatt vastag gyűrű fut körbe, a szájperem szélesen kihajlik. A harmadik, formába fúvott üveg hengeres teste felfelé összeszűkül, a felső részén lévő bemélyedés átmenetet képez az edény nyaki részéhez. (5. kép.) Kifejezetten a parádi huta specialitása volt a 6. képen bemutatott két decis pálinkás vagy borosüveg. A gömbölyű, labdaszerű testből kiemelkedő hengeres, sima nyak kissé kihajló, kiöntővel ellátott szájban végződik. Az edényt nem ivásra, hanem töltögetésre használták, ezért az üveg két oldala a kiöntővel egy síkban, be van nyomva, hogy két ujjal kényelmesen megfogható legyen. Az ugyancsak hitelesített üveg a korcsmák felszereléséből került a parasztházakba. Bodony és Párád községekben alig volt olyan ház, ahonnan a gyűjtőutam alkalmával egy-két porciós elő ne került volna a kamarából vagy a padlásról.

9 Az apró, pálinkaivásra szolgáló üvegedénykéket általánosan ismerik a mátrai községekben. A régi korcsmák, falusi háztartások pálinkás „poharai" rendkívül sokféle formában, nagyjából azonban azonos űrtartalommal készültek a parádi hutában. Az újabban előállított és hitelesített porciósok űrmérete általában „három centes", illetve három centiliteres. A XIX. század elejéről való porciósok széles, kerek talppal, kiszélesedő, majd összeszűkülő kis testtel, hosszú nyakkal, sima vagy kihajló szájperemmel készültek. Ezeken a darabokon, a butéliákhoz hasonlóan, ferdevonalú rovátkolt, helyesebben gerezdes díszt láthatunk. (7. kép első két üveg.) A későbbi évtizedekben készült porciósoknál a díszítés egyre inkább háttérbe szorul. A 7. képen lévő harmadik és negyedik porciós sima, hengeres, karcsú testét már csak alul töri meg a kettős domború gyűrű. A jelen századból való porciósokról a díszítés teljesen eltűnt. Néhány darab még felidézi a régi formát, (8. kép első két üveg) de ez is leegyszerűsödik egy kevéssé munkaigényes alakra, majd végül a sablon mintára készült, préselt porciósok zárják be a sort. (8. kép, 3. 4. üveg.) Pálinkás-, boros- és v\zes-poharakból szintén változatos és gazdag anyag került elő a gyűjtés során. A XIX. század elejéről való darabok kivétel nélkül fúvott technikával készültek. A 9. képen bemutatott színtelen borospoharak közül az egyik hordó alakú, a másik hengeres, teste felfelé kiszélesedik. A pálinkás-poharakat általában zömök testtel, vastag kerek talppal, rövid szárral, ugyancsak színtelen, esetleg halványzöld színben állította elő a huta. A fúvott boros- és pálinkáspoharaknál díszítésről alig beszélhetünk. A század végén esetleg színes virágokkal dekorálták a pohár felső részét, (10. kép) de általában ezeken az ivóedényeken semmiféle plasztikus díszítményt nem találunk. Az 1880—90-es években a huta megkezdte az olcsó és a parasztság számára tetszetős préselt üvegpoharak előállítását. Ezeken, ellentétben a fúvott technikával készült poharak sima testével, a díszítményeknek rendkívül sok féle variációját láthatjuk. Az általában egy decis űrméretű poharakon megjelenik Kossuth Lajos arcképe többféle változatban: kalapban, kalap nélkül, névvel vagy név nélkül, születési és halála évének — 1802 — 1894 — feltüntetésével. A milleneum hamis hangulatát idézik a feliratos poharak. A koronás, angyalos magyar címerrel, virágokkal, mértani elemekkel dekorált poharakon olvashatjuk: „Áldás hazánkra", „Isten áldd meg a magyart". A kor politikai életének nagyságai, pl. gróf Andrássy Gyula, a király személye körüli miniszter, de magának Ferenc József császárnak az arcképe is megtalálható ezeken a poharakon. A füles poharak gyakran virág, szőlőfürtös, leveles díszítménnyel készültek. (11. kép.) A dekorálás egyszerűbb módját tapasztaljuk a „rücskös" 9 Párádon a „Palóc Ház", a szabadtéri múzeum szomszédságában egy asszony kézi-kosárra való porciós üveget kínált megvételre. A családnak a múlt század végén korcsmája volt a községben, ezért maradt meg a rengeteg porciós a padláson. 240