Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Molnár László: Az Apátfalvi Keménycserépgyár Földváry Sándor haszonbérlete idejében (kb. 1850–1866 között)

valamint a koszorú elrendezése évtizedeken keresztül törvényszerűen visszatérő motívuma a „rózsás" tányéroknak és edényeknek. A kompozíció kialakulása nem független az egyszerű falusi emberek környezetében lassabban végbemenő hagyományokat tisztelő ízlés fejlődésétől. Az 1860-as években a klasszikusnak nevezhető díszítés, amelyet bizonyos tekintetben „stílusnak" tekintünk, a hazai keménycserép kultúrának virágzó korszakát jelenti. A későbbi évtizedekben a díszítés kompozíciója csak egyes részletekben él tovább. A kerek tál, amely egy nagyobb étkészlet darabja, formájánál és a díszítés minőségénél fogva bizonyítja a gyárban folyó munka színvonalát, amely a korabeli gyárak sorában a legmagasabb volt. A Földváry Sándor haszonbérletében működő üzem virágzó korszakát jelenti a hazai keménycserépgyártásnak, de jelentős az apátfalvi gyár történetében is. Az akkor és ott kialakult stílus meghatározólag alakította a még működő gyárak művészetét és irányította a népi környezet művészi arculatának alakulását is, nemkülönben a környék fazekas kultúrájára is érezhető hatással volt. A „rózsás" díszítésű tányérok, amelyek akkor nemcsak használati értékük miatt kerültek a falusiak környezetébe, már díszítő jellegüknél és művészi értéküknél fogva is figyelmet érdemelnek ebben az időszakban. A csokor-kompozíciókat öt nagyobb csoportba sorolhatjuk szerkezeti felépítésük szerint. Természetesen ezek a csoportok csak az alapvető kompozíciós különbségekre vonatkoznak, mert a tányérok szélének díszítése számtalan változatot mutat, az egyszerű csíkozástól kezdődően, az elszórt virágokon keresztül a teljesen tömötten kialakított fűzérszerű díszítményekig. A tányér tükrében elhelyezett centrális elrendezésű kompozíciónak legismertebb változata az egyszerű csokor. (10. sz. kép.) A nagyobbméretű rózsa a háromszögön belül elhelyezett másik két virággal adja a díszítmény magját. A színe általában piros, vagy ritkábban purpur, a kisebbeké rendszerint kék, vagy sárga, esetleg az is piros. A kompozíciót zöld levelek fogják össze. Egyik változatának tekintjük azt a kompozíciót, ahol két virág szerepel és a virágokat körülfogó zöld leveles ágak között erősen stilizált madár foglal helyet. (11. sz. kép.) Az ilyen kompozíciók gazdagabb felépítésűek és az egész tányér tükrét befedik. A kompozíció nagyobb tömegéhez, a tányér szélén nem alkalmaz a festő növényi díszítést, hanem az egyszerűbb megoldású csíkokkal való lezárást választja. Másik változata a csokor elrendezésnek, amikor a két nagyobb rózsát egy barnásszínű kosárba helyezi el a festő és az egész kompozíciót leveles zöld ágakkal veszi körül, ezáltal teljes körkompozíció alakul ki (12. sz. kép). Gyakran előfordul, hogy a vidék bortermő jellegét olyanformán fejezték ki, hogy a csokor elrendezésű középrészben a nagyobb rózsa és a kisebb virágok helyett erőteljesen festett szőlőfürtöt helyez el a festő levelekkel, ágakkal, bimbókkal körítve (13. sz. kép.). A jellegzetes piros vagy purpur rózsákat ez esetben a tányér szélére helyezi, ugyancsak leveles ágak között. A szabadságharcot követő évtizedben alakulnak ki az „alkalmi", vagy „emlék" tányérok, amelyek díszítményeiben a hagyományosnak mondható rózsák mellett az ajándékozásra való utalás is megtalálható. A 14. sz. képen bemutatót tányér lazább szerkezetű kompozíciója annak egész belső felületét kitölti, amit koszorúszerűen alakítottak ki. Ebben a formában az évtizedekkel korábbi empire koszorúk emlékei élednek újjá. A kompozíció középső részén szalagra emlékeztető formában felirat, amely hímzés előképekre utal. Első példányai közé tartozik a későbbi évtizedekben általánossabbá váló sablonnal történő díszítésnek. Ebben az esetben még mindössze a felirat betűinek és a szalagrésznek a sablonálásáról van szó. A tányér díszítése kézifestésű. Ennek minőségét jelen esetben nem tartjuk szükségesnek elemezni, mert az eredeti tárgyak vizsgálatakor megállapítható volt, hogy a hiba nem a festő felkészültségében, hanem a festék minőségében és az égetésben kereshető. Ebbe a nagyobb „alkalmi" csoportba sorolható a két zászlóval és „Éljen a Haza" felirattal díszített tányér. (15. sz. kép.) Az elrendezés ennél is a rózsák elhelyezéséből indul ki, amelyek közé 229