Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Ringelhann Béla: Az egri megyei kórház

volt, korábbi helyét pontosan megállapítani nem tudtuk. Lehetséges, hogy az ebédlőből hozták ide. Az utóbbi időben lábazaton állott, és a folyosó fűtésére használták. Nemrégiben olyan rossz állatba került, hogy széteséssel fenyegetett, ezért — megmentendő a pusztulástól, — a megmaradt részt eredeti helyén befalazták. A rendház folyosóján állott egy szekrénybe helyezett óra, amely jelenleg Budapesten, az Országos Orvostörténeti Könyvtárban található. A fátok ízléses későbarokk díszítéssel készült, a számlapon a hagyományos gránátalma elárulja származási helyét. Ismerjük ennek az órának történetét is. Valamikor a prior szobája mellett állott egy hasonló falióra, amelyet még az alapító, Erdődy püspök adományozott a rendháznak. 1769-ben az akkori prior megegyezett egy egri órással, hogy neki átadják a régi, Erdődy-féle órát, ennek fejében készít egy új, az óranegyedeket harangütéssel jelző ingaórát. A csere megtörtént, az óra fatokját a „kórház egyik asztaloslegénye" készítette, mint látjuk, jó ízléssel. Az északi szárnyon, az egykori kórterem előtti folyosó végén, ahol valamikor az „extra"-szoba állott, egyszerű faragott barokk-díszítésű nehéz tölgyfaajtót látunk. Az ajtó a kórház műhelyében készült 1752-ben. A rend-, illetve kórháznak volt néhány értékes portré képe és egyéb festménye, a fentebb felsoroltakon kívül. Ezek közül első helyen Huetter Erdődy arcképét említjük, mely 1753-ban készült. Ennek a képnek művészi barokk keretet készítettek az ajándékozás utáni években, bizonyára a házi asztalos műhelyben. A kép a Refectorium számára készült. Erdődy Gábor püspök, III. Károly királyról, aki a kórházalapítást pecsétjével is megerősítette, 1739-ben 1000 tallérért vásárolt egy képet. A kép bécsi festő ecsetje alól került ki, de mesterének kilétét nem ismerjük. Az alapító meghagyására ez a kép a lépcsőfeljáratot díszítette. A prefektórium számára 1767-ben Wittman Antal Eszterházy Károlyról készített portré-képet. A festmények jelenleg a szemináriumban találhatók. Végül egy orvostörténeti emlékről kell néhány szót szólni. Az irgalmas szerzetesek a foghúzásban igen nagy gyakorlatra tettek szert. Egerből és környékéről, de messze földről is tömegesen keresték fel az ügyes foghúzó barátokat. A foghúzást rendi hagyományaik szerint, a szokásos orvosi gyakorlattól eltérő módon végezték; minden esetben a beteg háta mögé álltak és minden foghoz alsó fogót használtak. Ehhez a módszerhez kiválóan alkalmas volt az alacsony, dönthető hátú fotel, amelyet ők használtak. * * * Végére értünk az ismertetésnek. Nem lennénk azonban igazságosak, ha a múlt mellett nem emlékeznénk meg néhány szóban a jelenről. Nemcsak a gyógyítás, hanem a kórház épületei is sokat fejlődtek az elmúlt évszázadok alatt. Új szárnyak, új épületek keletkeztek, a század elején a sebészet és a röntgen, a legújabb időben pedig a modern gyógyítás minden fontos és megvalósítható eljárása helyet kapott részben a régi, részben az új falak között. A sokirányú és színvonalas munka számára azonban ma már ez az épületcsoport sem elegendő. A Megyei Kórház osztályainak egy része a másik egri műemlékkórházban, a volt Alapítványi Női Kórházban (később Szent Vince kórházban), más része új épületekben kapott elhelyezést. A kórház magja, a XVIII. századi épület ma is a gyógyítás szolgálatában áll. A festmények restaurálása, a műemléki épületrészek szakszerű felújítása és restaurálása, orvostörténeti emlékeink felkutatása és gondos megőrzése mind-megannyi bizonyítéka annak, hogy államunk a műemlékek megbecsülésére sok gondot fordít és sok pénzt áldoz. Múlt, jelen és jövő : műemléki és orvostörténeti emlékek, korszerű gyógyító tevékenység és a jövő fejlődésének tervezése és alakítása találkoznak a közel 250 éves falak között.. . Ringelhann Béla 214