Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Ringelhann Béla: Az egri megyei kórház

AZ EGRI MEGYEI KÓRHÁZ Hazai műemlékeink sorában alig akad olyan jelentős épület, amely a XVIII. század elejétől folyamatosan napjainkig eredeti rendeltetésével is az egészségügyet szolgálja. A polgári lakóházak, templomok, főúri paloták, iskolák, hidak, vagy egyéb építmények külső megjelenésükben, belső berendezésükben magukon viselik a teremtő gondolatot, amely az objektumot életre hívta. A művész ihlete, a formábaöntés zseniális alkotóereje sugárzik legszebb műemlékeinkről, míg az egyszerűbbek konvencionális mesterségbeli tudásról tanúskodnak. A kiváló alkotások mellett az egyszerűbb művészeti emlékek is értékesek lehetnek és megbecsülést érdemelnek, mert letűnt korok életéről, gondolkozásáról, pszichéjéről, sokszor társadalmi helyzetéről mutatnak valamit, ami már soha vissza nem tér. A művészeti alkotásokban a művészi igény és ízlés a teremtő gondolat két szövetségese. Hiába keressük azonban ezeket a XIX. század előtti épületeken, amelyeket hazánkban a helytörténeti kutatás, vagy hagyomány úgy tart számon, hogy azok kórházak (ispotályok) voltak. Igaz, hogy a XIX. század előtt, kevés kivételtől eltekintve, a kórházak nem töltötték be azt a helyet az emberek gondolkodásába és legfőképpen a betegek gyógyításában, mint azt a mai kórháztól megszoktuk és megkívánjuk. A „kórház" legtöbbször nem jelentett mást, mint xenodochiumot, idegenek, aggok menhelyét, ahol a senkitől be nem fogadon öregek, rokkantak, életüket tengették. A gyógykezelés szempontjából sem volt nagyobb jelentőségük ezeknek az intézményeknek, mert az orvosok betegeiket, még a hatósági orvosok az ingyenes ellátásban részesülő betegeket is, saját otthonukban (ma úgy mondanánk: rendelőjükben), vagy a betegek lakásán gyógykezelték. A menhelyszerü kórházak építésénél nem törekedtek díszesebb, a funkció jelentőségét hangsúlyozó formaképzésre, többnyire megelégedtek a legegyszerűbb igények kielégítésével. Ezért nem maradt jelentősebb egészségügyi műemlékünk, szórványosan is csak egy-egy berendezési egységet találunk (mint pl. a méltán megbecsült kőszegi, vagy a még mai is használatban lévő egri volt Jezsuita gyógyszertár.) Egyedülálló hazai műemlékeink között az egri volt Irgalmas-kórház és rendház együttese, amely jelenleg a Megyei Kórház I. sz. épületcsoportjának része. A kórház épülete egyszerűbb, de művészi és műemléki megbecsülést érdemlő tömegalakítással a XVIII. század első felében készült, röviddel azután, hogy a 91 éves török megszállás, az azt követő katonai kormányzat, majd birtokrendezések után a gazdasági élet vérkeringése megindult. Bár nem tartozik a szigorúan vett műemléki ismertetéshez, mégsem hallgathatjuk el az épület funkciójával összefüggő tényeket sem. A kövek, szobrok és más műalkotások légkörét a működés ismerete az élet levegőjével és a humanizmus melegével gazdagítja. Az épület közel 250 év óta a gyógyítás szolgálatában áll és így hazánk legrégibb kórháza. Az alapító szándéka szerint a megindulás óta mint gyógyító intézmény, mint modern értelemben vett kórház működött. Generációról-generációra gyógyulást kereső betegeket fogadott falai közé, sosem volt elszegényedett aggok asyluma. Talán ez is megmagyarázza, hogy miért tér el kórházunk külső megjelenésével is a hazai kortárs-kórházaktól. A benne folyó gyógyítás 189