Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)

Sugár István: Az egri melegvízű fürdők története. (II. 1791–1965.)

AZ EGRI MELEGVIZŰ FÜRDŐK TÖRTÉNETE (II. Rész.) (1791-1965.) ELŐZMÉNYEK

1 A török hódoltság megszűnte után Egerben két termálvizű ilidzsa maradt: a Bakócz Tamás idejéből már ismert fürdő táján, Arnaut egri pasa által építtetett nagyobb és a tőle mintegy 100 méternyire, a mai versenyuszoda tava szomszédságában állott, kisebb hévvízű fürdő. Bár e fürdők a XVIII. század első felében is használatban maradtak, de különleges gondot nem fordított reájuk tulajdonosuk: az egri püspökföldesúr, noha jóhírük folytán messziről és ismételten is felkeresték a betegek gyógyulás céljából. Természetesen a város orvosainak gyógyjavallatai folytán is látogatott fürdők hírében állottak. A kisebb ilidzsa lassan-lassan elvesztette fürdő jellegét. A nagyobb hévvízű fürdő azonban, ha a törökök idejében volt virágzásánál csökkentebb mértékben és jelentőségben, de továbbszolgálta eredeti célját. Gróf Barkóczy Ferenc püspök 1741-ben, a török időkből megmaradt nagy nyolcszögletű fürdőmedence helyiségének északi fala mellett, egy addig kihasználatlan, különösen bővizű hőforrásra, különfürdőt („caldaria cella", „Extra-Bad", a ma is meglévő un. 5. számú tükörfürdő) építtetett. Már Evlia Cselebi török utazó leírásából tudjuk, hogy az egri melegvizű fürdők termálvize, gyógyvíz hírében állott. A XVIII. század orvosai, — élükön Markhót Ferenc, Heves- és Dombi Sámuel Borsod vármegyei főorvosokkal, akik először vegyelemezték a források vizet s koruk orvosi tudásának színvonalán, először határozták meg gyógyhatását, — magasra értékelték az egri hévvizet, mint gyógy tényezőt. AZ ÚJ GARASOS FÜRDŐ TERVEI. 1791. A város XVIII. századi legjelentősebb püspökföldesura, gróf Eszterházy Károly, aki nagyarányú építkezéseivel kiemelte Egert az elmaradott átlagos magyar vidéki városok hosszú sorából, — egészen érthetetlen módon, — nem mutatott különleges érdeklődést a nagymúltú és látogatott egri melegvizű fürdők, illetve fejlesztésük iránt. Pedig már 11 évvel Egerbe érkezése előtt s 10 esztendővel a gróf Barkóczy-féle szerény fürdőbővítés után, 1751-ben megállapította a püspöki javak bevételi lehetőségeinek növelését célzó jószemű gazdasági felmérés, hogy ha a fürdő megkezdett építkezése a jövőben tovább folytatódik, — mivel ezzel tökéletesebbé válna, — a bevétel is növekedni fog} A gazdasági szakemberek mellett, Eszterházy korának jónevű és képzett orvosai is (Markhót és Dombi) az 1760-as években, a kor igényeinek és főleg a víz gyógyértékének megfelelő mértékű fejlesztést sürgették, — de hasztalan. Ugyan 1767-ben felmerült bizonyos mér1 Célszerűnek látszik, a tanulmány első részének lényegi megállapításait röviden ismertetni. 8 EÁL.—EÉGL. Liber nr. 30., 50.1. 165