Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 4. (1966)
Kozák Károly: Az egri vár feltárása (1957–65) III.
A PALOTA ELPUSZTULT KELETI RÉSZE A palota elpusztult keleti részének állagmegóvási munkáit az elmúlt évben végeztük el. Kibontottuk az épületrész egykori, elfalazott déli bejáratát, jelöltük az alapjaiban feltárt pilléreket a járószint felett, s megfigyeltük a gótikus folyosó keleti végében lévő ajtónyílás küszöbének fészkeit a kávamaradványokban. Az elpusztult épületrészt kettéosztó falban kibontottunk egy nyílást, amely az égésnyomok alapján egy kályha fűtőnyílása lehetett. A nyílásban egy másodlagosan beépített gótikus boltozati bordát találtunk. A nyílás mellett — nyugatra — egy ajtónyílást bontottunk ki, az épület jelenlegi keleti fala mellett lévő ajtónyílást pedig konzerváltuk. Sor került az épületrészhez keletről csatlakozó kisebb helyiségből nyíló kis kemence helyreállítására, kiegészítésére is. Az elpusztult épületrész északkeleti szögletében egy kisméretű ajtónyílást bontottunk ki. 4fi Az ajtónyílás mögötti falazatról megállapíthattuk, hogy a XVII—XVIII. században készült, amikor a közeli török temetőket felszámolták. A falban két török sírkövet találtunk. A kemence északkeleti szögletétől keleti irányba tartó falcsonk is egy további épületrészre utal, csakúgy mint a gótikus folyosó elpusztult keleti végénél mutatkozó falmaradványok. Ez a maradványaiban már mutatkozó épületrész a jelenleg használt északi kapu mögött, az azon keresztülfutó út alatt rejtőzik még, s feltehetően a két háború között kissé keletebbre feltárt épületmaradványokhoz csatlakozik. Az épület feltárt maradványairól felmérés és fényképek is készültek, csak az északi falhoz való pontos csatlakozását, helyét nem jelölték. Az anyag átvizsgálása után kijelölt kutatóárkokkal hitelesítettük az alaprajzot. A kutatóárkokban előkerültek a keresett észak-déli irányú falmaradványok, az Orsz. Műemléki Felügyelőség Építésvezetősége által jelenleg használt épület mögött. Az északi várfal e szakaszának és az O.M.F. irodája mögötti sikátornak kitisztításakor néhány reneszánsz, zöldmázas kályhacsempetöredéket is találtunk. Ezek az alakos töredékek megerősítik korábbi feltevésünket, amely szerint a palota részére vett másik reneszánsz kályha az épület elpusztult keleti részében állhatott. 47 Bár a most előkerült néhány pont, falmaradvány nem ad lehetőséget egy pontos felmérési rajz elkészítésére, az azonosítással megközelítő pontossággal felrajzolhattuk az északi várfal mögötti, elpusztult palotarészek helyzetét. E felmérést a további feltárás során jól hasznosíthatjuk majd. VÍZVEZETÉK A palota történetével kapcsolatos az előtte lévő udvarrészen vízvezeték lefektetésekor megtalált középkori vízvezetékrendszer is. A véletlen folytán megismert, majd egy hosszabb szakaszon feltárt, égetett agyagcsövekből összeállított vezeték iránya a palota konyhája felé mutat (48. kép). A csövek nem nagy mélységben feküdtek a középkori járószint alatt, s mindegyik összeroppant a ránehezedő nyomás alatt. A vezeték másik vége az udvaron lévő kút irányába mutat. Megkíséreltük ez irányba is folytatni a vezeték feltárását, de további darabokat nem találtuk. Ezen a részen igen sok bolygatást, vízvezeték (vas csövek) és csatornacsöveket találtunk. Az agyagból égetett vízvezetéknek a középkori püspöki palota konyhája és a jelenlegi várudvar délkeleti sarkában lévő kút között való helyzete a kettő közti kapcsolatra utal (49. kép). Az udvar e helyén már a XVI. századi alaprajzok is jelölnek kutat; a konyha kőből épített kürtője biztosan középkori. Nagyon valószínű, hogy a 46 A kép bal sarkában látható, kibontott ajtónyílás mögötti falazatban török sírköveket találtunk. E falazat ráépült az ajtónyílástól jobbra lévő falazatra is, amelyet azonban elbontottunk, s csak a középkori falat konzerváltuk. 47 Egri Múzeum 1965. évi (3.) évkönyve, i. m. 112
