Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Andreánszky Gábor: Középső-oligocén növénymaradványok Eger környékén

köszönünk három ilyen, kétségtelenül középsó'-oligocénnek (rupéli emelet) tekinthető' lelőhelyet és közel száz növénymaradványt. Egyik ilyen leló'hely a Vécsey-völgyi téglagyár agyagbányája, a másik kettő Noszvaj határában a Nagyimány és a Hercegoldal. Ezek a lelőhelyek mind Egertől csekély távolságra északkeleti irányban fekszenek. A Vécsey-völgyi közvetlenül a város északkeleti szélén, a Kiseged alatt. A növénymaradványok itt sötét kékesszürke agyagba vannak beágyazva. Ez megfelel a budakörnyéki kiscelli agyagnak. A Nagyimányon a lenyomatok gyengén összecementeződött, sárgásszürke, mészmentes homokkőben fekszenek. A Hercegoldalon a rétegek világossárga, nagy mésztartalmú márgából állnak. A maradványok, amelyekről itt kívánunk beszámolni, egy kivételével Legányi Ferenc gyűjtéséből származnak és a Budapesti Tudományegyetem Növényrendszertani Intézetének gyűjteményében tárolnak. Az egyes maradványoknál szereplő számok a gyűjtemény katalógusszámát jelentik. A mintegy 90 maradvány, néhány kivételével, igen rossz megtartású, nagyrészt csak töredék. Különösen rossz megtartásúak a Nagyimányról származó lenyomatok, mert azoknak a beágyazó kőzete a legdurvább szemcséjű. Mintegy egyharmadrésze a maradványoknak nem határozható meg. Legtöbb ugyan a levéllenyomat, az anyagban mégis a szokottnál nagyobb arányszámban vannak mag-, illetve termésmaradványok, lenyomatok, illetve kőbelek és egy virágcsésze. A termésmaradványok legnagyobb arányszámban a Nagyimányról kerültek elő, úgy, hogy ott bizonyos összehordást tételezhetünk fel. Ezekről a maradványokról egyik munkámban már megemlékeztem (Andreáns z к у, 1965.). Felsoroltam az eddig hevenyészve meghatározott fajokat és igyekeztem beilleszteni ezt a csekély flórát abba a fejlődésmenetbe, amelyen a flóra a kisegeditől a Wind-gyáriig keresztülment. Itt némileg részletesebben kívánok foglalkozni ezzel az anyaggal, éppen azért, mert kulcshelyzetben van és kétségtelenül középső-oligocén korú, míg ilyen korú maradványok és hasonló összetételű flóra hazánkból egyelőre máshonnan nem vált ismeretessé. Először ismertetni kívánom az egyes maradványokat rendszertani sorrendben, azután kísérlem meg a flóra jellemzését és teszek összehasonlítást a korban előtte és utána következő flórák növényanyaga közt. Sequoia couttsiae Heer — (I. t. 1) — Összesen négy pikkelyleveles ágacska mutat erre a fajra. Mind a Hercegoldalról származik. A pikkelylevelek ennek a fajnak az ágacskáin általában egészen rövidek, kis elálló csúccsal. A Hercegoldalról származó maradványokon azonban a pikkelylevelek hosszabbak, mintegy 2 — 3 mm hosszú elálló, illetve a végén ismét visszagörbülő csúcsban folytatódnak. Különösen hosszúak a 12669-es számú példány pikkelylevelei. Úgy gondoljuk, hogy a Sequoia couttsiae Heer egyes hajtásain ez ugyanaz a jelenség, mint a Glyptorstrobus-on, amelyen a pikkelylevelek általában még rövidebbek, egyes hajtásokon azonban átmenetet képeznek a tűlevelek felé és még a mi maradványaink pikkelyleveleinél is hosszabbak. Úgy gondoljuk, hogy ezek a hajtások nem lépik át a S. couttsiae Heer variabilitásának a határát. Sequoia langsdorfi (B r g t.) Heer. -- Két rendkívül apró ágtöredék NoszvajHercegoldalról. A nagyobbik példányon (12655) 8 tűlevél látható, ezek 1,5 cm hosszúak és 2 mm szélesek. Pinus sp. aciculis binis. (1. ábra) — Az anyagban egyetlen kéttűs Pmws-tűcsokor van a Hercegoldalról (12670), ezenkívül még egy teljes ágcsúcs halmozott tűkkel, amelyen nem lehet kivenni, hogy a tűk hányasával álltak egy csokorban. Tekintettel azonban arra, hogy a tűk vastagságban úgyszólván megfelelnek a különálló tucsokor tűinek, valószínű, hogy ez a maradvány ugyanahhoz a fajhoz tartozik. Ezenkívül N