Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)
Szabó János Győző: Az egri múzeum avarkori emlékanyaga I. Kora-avarkori sírleletek Tarnaméráról
A Tarnaméra-Urak dűlői avarkori edények durva kivitelűek, valószínűleg az eltemetés alkalmával, a halott számára készültek. Ilyen szemcsés agyagból, kézzel formált, csupán a szájperemen díszített csuprok a VI — IX. századokban mindenütt előfordulnak a Közép-Dunamedencében. A korszakok ízlés-változását kevéssé tükrözik vissza; formáik átalakulását csak nagyobb időtávolatokban mérhetjük le. Csallány Dezső alapvető munkássága nyomán a kora-avarkor (a VI. sz. végétől a VII. sz. közepéig) durvább kivitelű edénytípusait is el lehet különíteni a későbbi kerámia-anyagtól. 74 Az újabban feltárt leletek igazolják megállapításait, hogy a tölcséres nyakú edények, pontosabban: az ívelt nyakú és ehhez megtörés nélkül formált homorú felülettel kihajló szájperemű edényformák jellemzik a korai edényanyagot. A VII. század második felének és a VIII. századnak kézzel formált kerámia-anyagán belüli időrendi csoportosítást még senki nem végzett, s erre most nem vállalkozhatunk. — Tény az, hogy a tarnamérai anyagban egyetlen a kora-avarkorra utaló forma sem fordul elő. Az eddig megismert sírok tehát mind a VII. század második felében létesültek. Nem kelt meglepetést, hogy a kerámia-anyagban nem akadt kora-avarkori típus. Az eddigi leletanyag különböző tárgyainak készítési idejét VII. sz. közepe körüli évtizedekre határozhattuk meg, s a sírba-kerülés időpontja mindig későbbi keltezést kíván. Van a tarnamérai avar sírok leletei között két tárgy, (ill. ennek részei) amelyek a fent vázolt abszolút időrendi keretbe nem illenek. Az egyik az 1. sír ezüst díszes öve, a másik az 1. sírban talált íj maradványa. A kerekedő végű sima nagy szíj végekkel ékes rozettás övgarnitúrák divatja elég hosszú életű volt. Kovrig szerint érmékkel a VII. század legelejétől a VII. század második feléig kimutathatók. 75 De csúcsos végű nagyszíjvéggel, s kissé átalakult mintával (rovátkolt szegéllyel, kőbetéttel, megnyúltabb szirmokkal stb.) a VIT.sz. második felében és a VIII. sz. elején is préseltek ilyen garnitúrát. 76 A tarnamérai sír rozettáinak körös alakú szirom-szegélye és középső dudora között két bordagyűrű látható. A publikált anyagban még a Mór-akasztódombi temető 25. sírjában 77 és a Linzzizlaui bajuvár temető 74. sírjában 78 talált rozetták préselt dísze egyező a tarnamérai darabokkal. A móri sírokat Török Gyula 600 körüli időkre datálta. 70 Ma már úgy látjuk, hogy ilyen magas keltezéshez nincs elegendő fogódzó pont, de ahhoz nem férhet kétség, hogy a temetőt, ill. a 25. sírt a VII. század első harmadába sorolhatjuk. A Linz-zizlaui 74. sír a VII. század elején benépesülni kezdő temetőnek abból a részéből való, ahol a kézzel formált edények kerültek elő, s amelyet a temető feldolgozója, H. Ladenbauer-Orel a legkorábbi csoportba helyez. 80 A 74. sír nemcsak leleteiben, hanem a csontváz rassz-jellegében is elütött a többi bajuvár sírtól. Ezért H. Mitscha Märheim a 74. sír ezüst-rozettás szíját és az erre kapcsolt 11 darab nyíllal tömött tegezét, amelyet felcsatolatlanul a halott jobb combjára helyeztek, nem tekintette egy bajuvár harcos harácsolt holmijának (amit levitt magával a sírba), hanem a halottban keletről jött avart látott, akit saját övével és tegezével temettek el. 81 74 Csallány D., Dolg. 16 (1940) 125—129., XIII—XVII. t. 75 Kovrig, Das awarenzeitliche. 135. 7K Pl. a gátéri temető 218. sírjában (Kada, i. m. 218.) 77 Török Gy., Arch. Ért. 81 (1954) 56., XI. t. 19. 78 Ladenbauer— Orel, i. m. 43., 6. t. 8., 31. t. 79 Török, i. m. 59. 80 Ladenbauer —-Orel, i. m. 85. 81 Mitscha— Märheim, H., Archeológia Austriaca 4 (1949) 125—131. Az"Egrl Múzeum Évkönyve 49
