Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Szabó János Győző: Az egri múzeum avarkori emlékanyaga I. Kora-avarkori sírleletek Tarnaméráról

sírfal irányába volt átlósan lefektetve. Mind a két sírnál éppen az a gödörfal, amerre az oldalra hajtott fej arca nézett, ívelten beszűkül a középvonalig. Ennyi részletekbe menő egyezés aligha lehet véletlen műve. Sajnos a 2., 4. és 5. sírok koponyájának helyzete és az ÉNy-i síroldal kiképzése nem volt megfigyelhető. Viszont abból, hogy a 4. sír halottja szorosan a hosszú ívben befelé szűkülő oldalhoz volt fektetve, amely itt szintén az EK-i sírfal, (mint a 3. sírnál), — joggal gyaníthatunk egy hasonló szokás meglétére. Az 1. és 3. sír között még további párhuzamokat találunk. Ha felfigyelünk arra, hogy itt a jobb és baloldal ellentétességének jelentősége van, akkor találó lehet az a megfigyelés, hogy míg az 1. sír halottja kését a megszokott helyen: a derékon jobboldalt viselte, addig a 3. sírban a törzs baloldalán tártuk fel; felcsatolatlanul (talán vászontasakban) a vascsipesszel együtt a mellkas és a bal felkar közé helyezték, ahova az 1. sírban a halottra a nyílcsúcsokkal megrakott tegezt fektették. — Talán nem erőszakolt az az egybevetés sem, amelyet a mindig fej mellé tett agyagedényekkel kapcsolatban tehetünk. Csak a 3. sírban nem volt edény. Míg az 1. sírban az edényt a fej baloldalára helyezték, addig a 3. sírban a fej jobboldalára tették a halott orsókarikáját. — Nehezen tudunk szabadulni attól a párhuzamtól, hogy míg az 1. sír halottjának a bal kezét takarták le a csuklónál a mellpáncélja egy részével, addig a 3. sír halottjának a jobb kezén lapos kődarabot találtunk. — Más jellegű egyezést jelentenek a szóbanforgó sírokban előkerült rómaikori üvegtárgyak. Az 1. sírban üvegmozaik darabokat találtunk, s a halott a tarsolyában vitte a másvilágra; a 3. sírban üvegpalack szájperemét, amit az elhunyt leány illően a nyakláncán viselt. A Mátra vidékén római készítmények darabjaira avarkori sírok esetében jobban fel kell figyelni. Ezeket aligha kotorták ki helyben a földből.

39 Az 1. és 3. sírok közötti egyező részletek sorát az egymással derékszögben talált rövid vaspántok jellege és elhelyezése koronázza. Míg az 1. sírban ezeket a jobb váll mögött, az oldalra hajtott koponyára ráülepedve találtuk, addig a 3. sírban a bal vállon kerültek elő. A vaspántoknak ez a különös alakzata és előfordulási helye azonban a 2. és 4. síroknál is megfigyelhető volt, tehát valamiféle, egyelőre felderítetlen, egységesen megnyilvánuló szokás nyomait jelentik. Az igazán meglepő azonban itt az, hogy a vaspántok még töredékesen is elárulják: az 1. sírban eltemetetett férfi páncélingének lemezeiből valók. Magának az inget viselő férfinak is halála után ebből kovácsoltak pántot, abba szegecset is verve. A tarnamérai feltárások feleletet adhatnak arra, hogy miért találunk legtöbbször csak páncélrészleteket rangos férfiak sírjaiban. Feltehető, hogy haláluk után, nyilván valamilyen babonás célból, hozzátartozóik a páncéling egy nagyobb darabját tovább őrizték, s a családtagok elhunytakor abból esetenkint néhány lemezt leszakítottak. Több kutató tűzcsiholó acélként való másodlagos felhasználásukat tételezi fel.

40 A páncélinggel kapcsolatban megfigyelt szokásanyag fontos relatív időrendi támpontul szolgálhat. Nemcsak arra vall. hogy az 1. sír az ásatásunk során megismert épebb sírok között a legkorábbi volt. De igazolván korábbi párhuzamosításaink jogosságát, az 1—4 sírok keletkezésének csaknem egyidejűségét húzza elá. Az 1. sírban eltemetett rangos férfi halálakor a 2—4 sírok halottjai már éltek, vagy legalább 39 K. Éry Kinga javaslata értelmében itt említjük meg, hogy a 3. sír koponyájának infantilis felépítése elenére is feltűnőek a mongoloid vonásai. Ez is áruló jele lehet az 1. sír halottjához fűződő rokoni kapcsolatoknak. 40 Csallány D., Arch. Ért. 73—75 (1946—48) 355. — Kovrig I. Das awarenzeitliche. 118, 146, 170.) 43