Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)
Szabó János Győző: Az egri múzeum avarkori emlékanyaga I. Kora-avarkori sírleletek Tarnaméráról
egy temető esetében folytattak le (a Nemzeti Múzeum Kiskörén), települési nyomokon pedig módszeres kutató munkát senki sem végzett. Elgondolásaink szerint míg Budapesten feldolgozzák a nagyobb Heves megyei temetó'ket, leletegyütteseket, addig az egri múzeum avarkori gyűjteményét a múzeum évkönyveiben, néhány közleményben ismertethetjük. Legkorábbi avarkori leleteink bemutatásával kezdenénk. Észak-Magyarország avarkori megszállásáról és etnikai kérdésekről összefoglaló képet ill. értékelést csak az anyag leközlése után nyújthatunk. A TARNAMÉRA-URAK DŰLŐI SÍRLELETEK A tarnamérai avarkori sírleletek egy lelőhelyről származnak, egy temetőhöz tartoznak. Nagyobbik részük ásatás alkalmával került a múzeumba. A kérdéses terület a község ÉNy-i határrészében van, amelyet keletről a tarnazsadányi út, északra a mai Tárna medre határol. Tárnáméra nagyszámú őskori és népvándoláskori lelőhelyeit összességében tekintve említésre méltó az a megfigyelés, hogy a szkitakortól az avarkorig besorolható emlékanyag csak a községnek ezen a felső peremén jutott felszínre, míg a neolitikumtól a preszkita időkig bezárólag leletek a délibb részeken is előkerültek. Érdekes, hogy a késő-avarkor (VIII —IX. sz.) telepanyaga (sírleleteket ebből az időből Tarnamérán eddig nem találtak) újra előfordul a falu északi és alsóbb határaiban egyaránt. 5 (1. ábra.) A lelőhely környékét Urak dűlőjének is nevezik. Közel a Tárnához, a hajdani Majzik Viktor tanyától keletre, enyhe kiemelkedésen található a tarnamérai Ezüstkalász tsz homokbányája, amely avarkori temetőt vágott ketté." 1961 május 18-án végzett terepbejárás alkalmával fedeztük fel az újonnan nyitott bányát, amely akkor inkább tágasabb gödörhöz volt hasonlatos. Alján 13—15 éves férfi csontvázának összedobált darabjai hevertek, közöttük ezüstlemez-morzsák; övdíszek töredékei (A. sír). A földmunkásoktól csak annyit tudhattam meg, hogy a csontváz fejjel észak felé nyújtott helyzetben feküdt, s vaskés volt mellette." Ásatásra csak 1963-ban került sor.* Október 28-tól (kis megszakítással) november 8-ig 3 5 m széles sávban a veszélyeztetett bányapartok mentén végig kutattuk a terepet. Csupán 6 sírt találtunk, amelyből egy teljesen feldúlt volt, 3 pedig részleges 5 Szabó János Győző: Tárnáméra és környéke a magyar honfoglalásig. Eger 1965. (Kézirat az egri múzeum adattárábban). (; A lelőhely közvetlenül a második világháború előtt Katona (Kohn) Béla középbirtokos földjéhez tartozott. Az új telekkönyvi átrendezés után 035 a helyrajzi száma. Helymeghatározásunkat az alábbiak szerint végeztük: a Tárna déli gátján lévő 24. számú folyami kilóméterkőtől a gát vonalára merőlegest fektettünk 163,80 m hosszan (iránya É-tól 21°-kal tért el, a gát felé nézve); ha az 1. ásatási szelvényünk keleti falát, amely 7°-kal tér el északtól K-felé (a gátra nézve), meghosszabbítjuk az ÉK-i szelvénysaroktól mérve 133,40 m-ig, akkor a gátról mért egyenest metszük. Dr. Ambrus Adrienne mérnöki helymeghatározását ásatásunk alappontjától végezte a zaránki, nagyfügedi és a tarnamérai templomtornyok keresztjeihez való szögeket mérve. É-tól a szögek értéke 126°42', 56°20\ 237°25'. Alappontunkat úgy jelöltük meg, hogy az 1. szelvény ÉK-i sarkától 8 m hosszú egyenest tűztünk ki (a keleti fal iránya szerint), majd erre derékszögben nyugat felé 450 cm hosszú merőlegest húztunk meg, amelynek végpontján vertük le alappontunk cövekét. A terep felszintezését is innen végezte el Dr. Ambrus Adrienne, fáradozásáért ezúton is köszönetet mondok. 7 Várkonyi Mátyás (Tárnáméra, Jókai utca 6.) talált rá a sírra. 8 Külső munkatársunkkal, Galánfi László tanárral rendszeres összeköttetést fenntartva azt hittük, hogy az Ezüstkalász tsz. hosszú ideig nem termeltetett homokot. Csak 1963 tavaszán érkezett bejelentés a lelőhellyel kapcsolatban. Ekkor már a homokgödröt, mint jelentékeny nagy30
