Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Rozsnyói Márton: Az Eger környékén 1964 folyamán feltárt új fosszilis növénylelőhelyek

Kutatásainkat az innét keletre fekvő Kemencekő-völgyben folytattuk. A fahordáshoz igazított erdei út két oldalán helyenkint bontásokat végeztek és az ilyen helyeken többhelyütt kibukkant a növényes réteg. Bár az első kalapácsütésre előtűnt egy szép lenyomat, az ezen a lelőhelyen gyűjtött anyag mégis csekély a (térképen VI-tal jelölt lelőhely). A következő feltárás innét kissé nyugatra, a vízmosásban lejjebb (a térképen V-el jelölve) sokkal nagyobb volt az előbbinél, miután a völgy itt mélyebb, a falak meredekebbek. Tisztán látszott a nagyobb esőzésekkor lezúduló víz munkája. A feltárás hossza mintegy 10 méter, váltakozó rétegekkel. Legalul a réteg nagyon törmelékes, kevés meghatározható növénylenyomattal, de néhány érdekes termésmaradvánnyal. Felette teljesen üres szürke tufa és iszaprétegek. A legfelső tuffitrétegekben ismét jobb levéllenyomatok. Később tudtam meg Andreánszky Gábortól, hogy itt van az a lelőhely is (a térképen IV-es számmal jelölve), ahonnét még annakidején Legányi Ferenc is gyűjtött, de amely lelőhely fekvését már nem tudta nekem megmutatni. Ugyanitt Andreánszky is gyűjtött a korábbi években. Még aznap délután új irányban indultunk tovább. A Harica-völgy jobboldalán még 1963 év őszén az erdészet új utat készített Kondó irányában. A földgyalu sokhelyütt megbontotta a hegyoldalt és egy jó kilométeres szakaszon kibukkantak a rétegek. Ezen az úton haladtunk tovább a Kemencekő-völgy bejáratától kiindulva. Alig száz méternyire Kondó irányában van az első bevágás. A réteg tele van itt levéllenyomatokkal. Az eddig talált lelőhelyek közül ez látszott a leggazdagabbnak (a térképen IlI-mal jelölve). Aznap és még másnap is itt gyűjtöttünk, nagyon jó eredménnyel, bár munkánkat megnehezítette az a körülmény, hogy a lebontott törmelék az útra hullott és onnét el kellett takarítani. A feltárás hasonló rétegzésű, mint az előzők. Az alsó réteg szürke andezittufa, kevés levéllenyomattal. A felette levő rétegben, amely szintén andezittufa, sok a sötétvörös szennyeződés. A levéllenyomatok ennek következtében szépek, jól láthatók, erezetük jól kirajzolódik. A felette levő réteg töredezett tuffi*, kevés levéllenyomattal. Efelett a felszínig törmelékes, teljesen meddő réteg fekszik. Az I. lelőhely — mely táborhelyünk közelében, alig száz méterre egy kocsiút bevágásában fekszik — ismét elég szegénynek látszik. Míg munkatársaim az anyagot rendezték és csomagolták, másodmagammal a gyalugép által kialakított úton ellenkező irányban kutattam tovább. Délnyugatnak, majd délnek haladva elértük a Bakortásgödör bejáratát. Itt a gödör elejét az útépítéssel kapcsolatban feltöltötték, áteresz készítésére több földet mozgattak meg, ami részünkre kedvező volt. Egy alig 25 cm vastag tuffitrétegben nagyon jó megtartású levéllenyomatokat találtunk (a térképen Vll-tel jelölve). Itt is sok gondot okozott az útra hullott törmelék eltakarítása. Munkánk befejezéséül — eredeti tervem szerint — a Bakortás gödröt magát szándékoztunk átkutatni. Mint már említettem a gödör elejét feltöltötték, hogy az időnkint lezúduló víznek megfelelő lefolyást biztosítsanak. A gödör zegzugos vízmosás. Legalul iszapos rétegek fekszenek, andezittufával keverve, feljebb szürke andezittufa. A legfelső réteg konglomerát, kisebb nagyobb vulkáni bombákkal. A lezúduló víznek leginkább a konglomerát áll ellen. így barlangszerű üregek képződnek, melyek falai felül szinte összeérnek. Az oldalakból az erdő ősi fáinak gyökerei mosódtak ki. Ez nemcsak igen szép látványt nyújt, de az összevisszaság a gyűjtő számára is sokat nyújt, mert mindenütt találhatók levéllenyomatok. 25