Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Bakó Ferenc: Mikófalva. Adatok a magyar csűrös kertes települések ismeretéhez

nehézséget okoz a kutatónak az, hogy a térkép egyetlen példánya Budapesten,

98 a telekkönyv pedig Egerben van." Az egri levéltárban együtt található azonban a legújabb, részletes kataszteri felmérés, a hozzá készült iratanyaggal együtt,

100 mely alig különbözik az 1888. évitől, ami érthető' is, mert a két felmérés között eltelt idő viszonylag csekély és csak az 1906. évi földrendezés indítja el a település nagyméretű szétterjedését, az 1829—30-ban előállott faluszerkezet lényeges megváltozását. Most következő ismertetésünk e két forrásra támaszkodik, de ahol a két időmetszet között különbséget találtunk, mindig ennek feltüntetésével A kataszteri adatok megerősítik a szájhagyomány és az idősebbek visszaemlékezéseinek a falu szerkezetre vonatkozó azon állításait, hogy a XX. sz. elejéig a volt kisnemesek és úrbéresek egymás mellett, egymással alig keveredve laktak. Eltekintve az 1829 — 30. évi regulationak a település kereteit tágító eredményétől, kevés változással azt a települési rendet találjuk Mikófalván, amit 1748-ból ismertünk meg. A Kovácsok és Kelemenek az akkor nekik jutott telkeken laknak legnagyobbrészt, a volt jobbágyok, zsellérek pedig a falu keleti és északi részén. A megosztott, kétbeltelkes települési módra jellemzően a település nyugati és délnyugati szélén kerteket figyelhetünk meg, ezek egy részében csűrökkel. A település szerkezetéről eddig általánosságban szerzett ismereteink tehát e két kataszteri felméréssel megegyezőek, további tárgyalásuk ezért nem látszik indokoltnak. Többet ígér azonban a részletek tüzetesebb vizsgálata azért, mert e térképeken nemcsak a telekhatárok, hanem az egyes telkek beépítésének módja is megfigyelhető. Az alábbiakban néhány jellegzetes telek használatát igyekszünk rekonstruálni e két kataszteri anyag segítségével. Mind a néphagyományban, mind az okleveles történeti anyagban jelentősége van a Kovács-Matyó had telkének, „ahonnan a falu kezdődött" és amely még az 1857. évi térképen osztatlannak látszik. A Matyó hadban lakó, különböző ragadványneveket viselő családok közös eredete bár nem bizonyítható, de igen valószínű, mint ahogy ennek tudata a nemzetségen belül és kívül is felfedezhető. 1888-ban ez a hatalmas telek már nem egységes, 7—48. helyrajzi számig összesen 42 részbirtokra oszlik, melyben udvarok, szérűskertek és lakóházak vannak, mindegyik külön helyrajzi számon. 4 szérűskert van a telek délnyugati sarkában, de környékükön még három ,,kert". Ugyanitt „szérűskert" megnevezést áthúzva látunk és föléje írva: „udvar", de a telek északi szélén, eredetileg azon kívül, a 7. hrsz. telek is korábban szérűskert volt. E javítások arról tanúskodnak, hogy 1888-ban a telken még 10 kert volt, melyek az idő alatt, míg a telekkönyv használatban volt — vagyis 1906-ig megfogytak, belőlük hármat lakótelekké fordítottak át. A Matyó had 1888-ban három nagyobb és két kisebb udvart foglalt magába, melyek kelet felé az utcára nyíltak. A 14. hrsz. udvar a Tucsu hadé volt 5 házzal, a 19. sz. udvar a Bánó hadé 4 házzal, a 32. hrsz. udvar a Matyó, Bikó, Deák, Varga, Bakos, Topa, Bugyi, Csitri és Pugyi hadé összesen 14 házzal, a 44. hrsz. udvar a Kulla hadé 1 házzal és a 46. hrsz. udvar a Haskó hadé 2 lakóházzal. A telken tehát 24 lakóház volt, a legnagyobb részük istállóval. A telek tulajdonosai és használói többnyire a Matyó had és közvetlen, fentebb felsorolt rokonai, idegen csak a Kelemen-Kopott család több szérűskerttel és a Kovács-Nagy család szintén egy kerttel. A Matyó hadnak viszont 3 szérűskertje van az itt birtokoltakon kívül a Nagy kertben is. ,JH OL. Kataszteri térképek. Mikófalva, 1888. lJ,J EÁL. Kataszteri iratok. ,ft0 Uo. 216