Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Bakó Ferenc: Mikófalva. Adatok a magyar csűrös kertes települések ismeretéhez

fele. A Hellebronth birtokrész erre az időre már erősen elaprózódott. A telekkönyvben öt örökössel találkozunk, aki név szerint Csányiné Asszony, Fraizaizen István, Hellebronth Mihályné, Hellebronth Gáspárné és Torma Ferenc voltak. Három örökösnek két jobbágya, kettőnek pedig csak egy jobbágya van, akik egy Kovács kivételével mind Farkas nevüek. A 8 jobbágycsalád sokkal szűkösebb telekmegosztásban részesült, mint pl. az előbbiek, mert beltelkeik egész kiterjedése csak 2 egész és 82/100 hold volt, 10 telekkönyvi számon. Bekény János hat jobbággyal rendelkezett, 4 Kelemen és 2 Bárányi nevűvel. Bár a jobbágyok viszonylag nagy telekmennyiséget dolgoztak meg — egy egész, a többi fél telket — belterületük mégis kicsi, összesen 2 és 86/100 hold, 11 telekkönyvi számon. Bekény László jobbágyai voltak a legrosszabb földdel ellátva, mind a hét jobbágyának csak negyedtelke volt, mert birtokának felét allodiumként kezelte. Belterületük azonban mégis aránylag nagy, a 7 jobbágyra összesen 3 egész és 6/100 hold jutott, de 18 telekkönyvi számon. Bekény L. jobbágyai közül 5 Kelemen, 1 Bárányi és 1 Vámos nevű. Vámos az egyetlen jobbágynév, mely a XVI. és XVIII. századi jegyzékekben ismeretlen. A telekkönyv nagyszámú zsellért tüntet fel, akiknek a neve részben új, részben megegyező a jobbágynevekkel. Az armalisták elszegényedett családjai természetesen ebben a felsorolásban nem kaphattak helyet, minthogy ezek csak gazdasági állapotukat tekintve voltak zsellérek, jogilag nem. Almásynak 4, a Hellebronth örökösöknek összesen 2, Bekény Jánosnak 4 és Bekény Lászlónak 5 zsellérje volt. Két esetben a zsellérek egy személlyel még közös háztartásban éltek. A 15 f 2 zsellérnév közül 1718-ban jobbágyként szerepel 8, ezek tehát feltehetően elszegényedett jobbágyok ivadékai. Közöttük a Bárányi nevűeket két esetben ragadványnévvel különböztetik meg egymástól: van Tusa és Húsa Bárányi család. A zsellérek között szereplő két Kováts egyikét is Türütyő melléknévvel különböztetik meg a másiktól. A 15 zsellércsaládnak mintegy 7 hold belterület jutott, tehát viszonylag kedvezőbb helyzetben voltak mint a kisnemesek, vagy mint a jobbágyok is, az Almásy úrbéreseket kivéve. Egy néhány évvel később készült úrbéri összeírás megint csak 5 zsellért vall be, bár „most többen vannak és noha minnyájan az Úri Szolgáltatásokat, s adóbeli fizetéseket, birtokukhoz képest egyformán viselik is", nem jegyzik fel őket, mert házaik ,,nem az úrbéri belső telkekhez tartozó funduson épültek". A zsellérek nagyobb része tehát vagy a belterülethez nem számító ,,pást"-okon, vagy az allodiális beltelkeken lakott.

86 Nemcsak a zsellérek számát, hanem beltelkeik kiterjedését tekintve is, a Bekény László zsellérei előnyösebb helyzetben voltak a többinél. Ennek okát és magyarázatát a birtokviszonyok áttekintése adja meg, mellyel a regulatio részleteiben is foglalkozik. A birtokviszonyok szabályozása közös megegyezéssel azt eredményezi, hogy a 2418 egész 43/100 hold határ és belterület három részre oszlik: a földesurak birtokai 14/20 jobbágytelek részen 1564 és 9/100 holdat, a Kováts és Kelemen famíliák birtokai 6/20 részen 670 és 32/100 holdat, a minden részről közös területek pedig 184 és 2/100 holdat tettek ki. Az armalisták birtokai — éppen úgy, mint belső telkeik — 6 Kovács, l Kelemen részre oszlottak meg és egy kisebb, közösen kezelt területre. A földesurak úrbéri kezelésben lévő „urbariális tenutumai" a belső telkek nélkül az alábbi kiterjedést mutatták. Almásy család 178 és 47/100 hold, Hellebronth örökösök 99 és 26/100 hold, Bekény János 139 és 91/100 hold, végül Bekény László 70 és 79/100 hold. Itt is kitűnik, hogy Bekény László birtokrészének csak mintegy felét művelteti a jobbágyokkal, mert részesedése azonos mértékű a másik Bekényével. I! EÁL. Úrbéri összeírások, 1159. sz. 14* 211