Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Bakó Ferenc: Mikófalva. Adatok a magyar csűrös kertes települések ismeretéhez

2. ábra. A hajdani nemes és úrbéres falurész határtelke, jobbra még vegyesen, de a bal oldalon már csak úrbéresek laktak. A felvételeket Bakó F. készítette, a műszaki képeket Sz. Kovács Eva. de egymással nem keveredve élt, használta a falu belterületét és határát. Ennek az erős, a történelmi sors évszázados mélységeiben gyökerező társadalmi tudatnak kiegészítője, vagy inkább forrása a falu kialakulására, fejlődésének egyes fázisaira utaló az a néhány történeti hagyomány, melynek bemutatásával kell kezdenem Mikófalva településtudományi ismertetését. TÖRTÉNETI ADATOK ÉS TÁRSADALOMRAJZ A HAGYOMÁNYBÓL Ezek a hagyományok nem adhatják a helység történetének hiteles és összefüggő képét. Egyes, a hagyományban többé-kevésbé torzult, megváltozott formában fennmaradt eseményeket évszázadok választanak el egymástól. Történeti forrásértékük, hitelességük mértékét vitatni lehet és szükséges is, de mindenképpen értékelnünk kell azt a tényt, hogy az írott források ilyen adatokat vagy egyáltalán nem, vagy csak szűkszavúan, egy-egy utalás formájában tartalmaznak. A történeti hagyományok fennmaradását az erős társadalmi tudat mellett az is indokolja, hogy a második világháborúig közkézen forgott a faluban egy azóta elveszett kéziratos könyv, melyet visszaemlékezők szerint ,,Bárányi Ágoston, apátfalvi szerzetes" írt Mikófalva történetéről. Feltételezhető, hogy a kézirat szerzője azonos azzal a Bárányi István nevű remetével, aki ,,Mikófalva községben született" és akinek egyesek a bükkszentmártoni templom felépítését tulajdonítják 1726 és 1739 között.

10 10 Halmay B.—Leszih A., Miskolc és a Borsod-Gömör-Kishont egyelőre egyesitett vármegyebeli községek. Bp. 1929. 569. I. 184