Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Bakó Ferenc: Mikófalva. Adatok a magyar csűrös kertes települések ismeretéhez

megyében végzett kutatásaim során néhány helyen magam is megtaláltam, lehetőségem van tehát arra, hogy Észak-Magyarországon e kevésbé ismert és számos etnikai, társadalmi problémát magában hordó települési forma megismeréséhez adatokat szolgáltassak. Az adatgyűjtés során felbukkant néhány változat közül Mikófalvát választottam, mint olyan kutatási területet, ahol ez a településmód némileg még funkciójában is megfigyelhető és amelynek történeti, levéltári forrásanyaga számomra elérhető volt. Mindezek mellett azonban úgy látszik, Mikófalvában típust sikerült megragadni, amely kialakulásának, egyáltalán sorsának története alkalmas lesz arra, hogy általánosabb érvényű megállapításokat szüljön. Dolgozatom, módszerét tekintve, földrajzi és néprajzi bemutatással indul, azoknak a leíró jellegű ismereteknek a közlésével, melyek saját helyszíni megfigyeléseimen és a néphagyományból nyert tájékoztatáson alapulnak. A benépesedés, a társadalmi szerkezet és a településmód összefüggéseit dolgozatom további részeiben a nyomtatott és levéltári forrásanyag segítségével mutatom be, hogy végül is levonjak néhány, az előadott anyagból folyó következtetést településformáink térbeli és időbeli változatainak kérdéséről. A TELEPÜLÉS A TÁJBAN Mikófalva az Eger patak felső folyásánál szétterülő kisebb medence nyugati szélén fekszik. Három völgy torkollik ide, mind a háromból idetörekvő patakokkal, melyek itt egyesülve az Eger patak nevet viselik. A medence északi peremén van Bükkszentmárton (1950 előtt Borsodszentmárton) árpádkori temploma, de körülötte pusztán áll a faluhely, mert a lakosság évszázadokkal ezelőtt egy eldugott völgybe menekült és a török hódoltság megszűnése után sem költözött vissza. A medence keleti szélén Bélapátfalva, déli végében pedig Mónosbél húzódik meg. A földművelés mellett megélhetést nyújt Mikófalva népe számára a borsodnádasdi lemezgyár, a bélapátfalvi cementgyár és az egercsehi szénbánya, melyek mindegyike 10 km-es körzeten belül fekszik. Lakossága az 1930. évi népszámlálás idején 1082 lélek,

9 túlnyomó részben római katolikus, melynek csaknem 25%-a iparból és bányászatból élt. Községünk az Eger patak két oldalán, a három fakereszttel koronázott, dekorativen meredek Kálvária hegy és a délebbre eső Őrhegy tövében terül el. Az Eger—putnoki vasútvonal érinti Mikófalvát, az Eger patak völgyét a nyugati bányavidékkel összekötő országút pedig keleti és északi részén fut keresztül. A település a patak két partján két, egymástól több módon is különböző részből áll: a keleti rész sík területen, a nyugati pedig a patak alsó és középső teraszán épült. A falunak ez a két része keletkezésének idejét tekintve is más, a keleti újabb, a nyugati régebbi település. Leírásunk tárgya első sorban ez a nyugati falurész, mely lényegében egy hosszú utca — a Nagy u., most Kossuth és Széchenyi u. —, mint a település tengelye a mellé rendeződött kisebb utcákkal, közökkel. A falu déli részét, az Alvéget a templom választja el az északra eső Felvégtől. A hagyomány szerint az Alvéget csak nemesek lakták, míg a Felvégnek északi és keleti végét a jobbágyok, vagy úrbéresek. A nemesi és jobbágy leszármazás tudata gyűjtésünk idején is erősen élt a lakosságban és befolyásolta az emberek magatartását, társadalmi kapcsolatait. Ennek tulajdonítható, hogy a 40 év körüli és még idősebb emberek nagy része tisztában volt egyrészt az egyedek nemesi vagy paraszti eredetével, másrészt a település korábbi topográfiájával, melyben a két társadalmi réteg egymás mellett, ,J Az 1930. évi népszámlálás. I. Demográfiai adatok. Bp. J932. Mikófalva. 182