Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Andreánszky Gábor: Középső-oligocén növénymaradványok Eger környékén

más nemzetségben is vannak hasonló összetett levelű fajok, a Thouinia nemzetségbe való tartozását nem tekinthetjük bizonyítottnak. A kisegedi alsó-oligocén flórában több ezzel igen megegyező' levélkelenyomat fordul elő. Sapindaceae sp. foliolum — (6. ábra). — Nagyobb levélke Noszvaj-Hercegoldalról (26800). A csúcsi rész hiányzik. Válla erősen aszimmetrikus, egyik oldalon széles, másik oldalon keskeny ékalakú, a levélke alakja szálas, hossza kiegészítve mintegy 12—13 cm lehetett, szélessége 2,4 mm. Teljesen épszélű. A főér erős, az oldalerek igen gyengék és gyengén is látszanak. A levélke alsó részében, különösen a váll közelében az egyik oldalon sokkal nagyobb szögben indulnak ki, mint a másikon. T. i. a szélesebb féllemezen a kiindulási szög csaknem 90°, míg feljebb ezen az oldalon is lecsökken 50—55°-ra. A keskenyebb oldalon a kiindulási szög csaknem egyforma az egész levélke hosszában, azaz 40—45°. Az erezet közepesen sűrű, kamptodróm. Kétségtelenül egy szárnyas levél levélkéje. Hozzá hasonló levélkéket, leginkább a Sapindaceae családban találunk. Rendkívül hasonló a Sapindus radobojana Ung.-hez, azonban, miután az utóbbinak az erezete U n g e r ábráján (Sylloge plant, foss. III. 1868, 51, tab. XII. 12, 13) egyáltalában nincs feltüntetve, pontosabb összehasonlítást nem tehetünk vele. U n g e r faját a S. falcifolius A. Br.-al hozza közelebbi kapcsolatába. Ezzel szemben a S. falcifolius levélkéje amellett, hogy bizonyos fokig sarlóalakúan hajlott, inkább lándzsás, míg a mi levélkénk nagy darabon egyforma széles, tehát szálas. Az erezet is erősen különbözik. Alakban a mi levelünk inkább a S. ungeri E t t.-hez hasonló, azonban az erezetben lényeges a különbség úgy, hogy azzal sem lehet közelebbi kapcsolatba hozni. A kisegedi alsó-oligocén rétegekből meglehetősen sok, kétségtelenül a Sapindaceae családba tartozó levélke ismeretes. Köztük van egy lenyomat, amelyen a teljes szárnyas levél megvan. Ezek a levélkék valamivel kisebbek és keskenyebbek. Másrészről a kisegedi maradvány megtartása annyira rossz, hogy még annyi sem vehető ki, vajon a levélkék épszékűek, vagy fűrészeltek-e. Sapindaceae sp. fructus — (II. t. 7) — A Vécsey-völgyből egy terméslenyomat teljesen megegyezik azzal, amelyet С z i f f e r y—S z i 1 á g y i G. Sajómercse tortonjából írt le Sapindus sp. megjelöléssel (1963, 56, Fig. 5). A terméslenyomat visszástojásdad, csúcsán szélesen lekerekített, alapján ékalakúan keskenyedő, 6 mm hosszú, 4,5 mm széles, egy keskeny karima veszi körül, mely kb. % mm széles. Miután a lenyomat homorú, a termésnek domborúnak kellett lennie. így leginkább csonthéjas termésre következtethetünk. С z i f f e r y—S z i 1 á g y i meghatározását arra alapítja, hogy egyes Sapindus- fajoknak hasonló csonthéjas termésük van. Ezenkívül mind a sajómercsei, mind a vécsey-völgyi terméslenyomat is mutat némi hasonlatosságot azzal az ábrával, melyet He e r (FI. tért. Helv. III. 1859, Taf. CXXI, Fig. 2.) a Sapinus falcifolius А. В r. terméslenyomatának vél. Véleményünk szerint sem a sajómercsei, sem a vécsey-völgyi termés nem hozható kapcsolatba Heer ábrájával, sem a S. falcifolius А. В r. fajjal. Talán nagyobb a hasonlóság azzal az ábrával, melyet Heer (Fl. tért. Helv. III. 1859, Taf. CIV. Fig. 1.) Acerates génusznéven közöl, mint maglenyomatot. Miután azonban az Acerates magjai, noha karimájuk nagyon hasonló, laposak, míg a mi lenyomatunk határozottan domború képződmény lenyomata, így az Asclepiadaceae család nem jöhet számításba. Ezért a terméslenyomatot egyelőre a Sapindaceae családba tartozónak tekintjük. Zizyphus zizyphoides (Ung.) W 1 d. — Összesen négy idetartozó levelünk van. Közülük három a Vécsey-völgyből és egy Noszvaj-Hercegoldalról való. Nagyságuk igen változatos, azonban általában kisebbek, mint a Kisegedről és Buda-környékéről származó levelek. 15