Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)
Kovács Béla: A noszvaji templom festett famennyezete
1734-ben tehát már a mennyezet második javítását, átfestését végezte a miskolci Asztalos Imre. Először 1700-ban javították a templomot és a mennyezetet. 17 A festést azonban nem Ujheli István nevű mester végezte, mint a töredékes tábla ismeretében ezt eddig állították. lb A feliratos tábla szövegéből látható, hogy a lelkész és a presbitérium tagjai között az iskolamester szerepel Ujheli István néven. Ha tehát 1700-ban már olyan nagyobb javításra szorult a mennyezet, amelyet a táblán is megemlíteni méltónak tartottak, akkor néhány évtizeddel korábban, a XVII. század második felében festhették. Önkéntelenül felmerülhet azonban az a kérdés, hogy a mennyezetet festhették-e a török hódoltság ideje alatt? Tudjuk azt, hogy a XVII. század második felében Noszvaj község birtokosa a később kereszténnyé lett Noszvaji Ferenc családja volt. 111 A török uralom vége felé a királyi Magyarország területén továbbra is működő nemesi vármegye szervezete a hódoltsági területre is egyre inkább benyomult és hivatalos teendőit szinte minden akadályoztatás nélkül végezte. A törökök vallási ügyekben elfoglalt türelmes álláspontja lehetővé tette azt is, hogy a gyülekezet háborgatás nélkül élje a maga vallási életét, amit az idézett 1665-ös egyházlátogatási jegyzőkönyv is tanúsít. Ha figyelembe vesszük azt a tényt is, hogy a község török földesura később keresztény hitre tért, történetileg indokolható, hogy a mennyezet a hódoltság alatt is készülhetett. Mindenképpen meg kell vizsgálnunk azt a kérdést, hogy Asztalos Imre javítási, átfestési munkái mennyiben formálták át a mennyezet korábbi állapotát. A feliratból arra is következtethetnénk, hogy teljes átfestésről is szó lehet. Szerencsére a miskolci Herman Ottó Múzeumban megmaradtak a megyaszói templom mennyezetének és karzatának táblái, amelyeket 1735-ben Asztalos Imre Asztalos Istvánnal együtt készített.0 (A mesterek 1726-tól rendszeresen szerepelnek Miskolc város lakosai között. 21 ) A megyaszói táblák tüzetes átvizsgálása után megállapítottuk, hogy bár ezek mintakincse közel áll a noszvaji mennyezetéhez, sőt egyes motívumok szinte azonosak, mégsem állíthatjuk azt, hogy a mesterek esetleg azonos mintakönyv alapján dolgoztak mind a két helyen. A megyaszói táblák inkább utánozni próbálják a noszvaji mintákat, de sokkal kezdetlegesebben, ügyetlenebb vonalvezetéssel és rikítóbb színekkel. Úgy véljük, hogy a Noszvajon dolgozó Asztalos Tmrének nagyon megtetszett a kisebb-nagyobb mértékben javított mennyezet és megkísérelte ezt az élmény frisseségében egy évvel később Megyaszón is megfesteni. A munka természetesen csak részben sikerülhetett, hiszen a neki szokatlan és ismeretlen mintákat inkább csak másolta, mintsem művészi átéléssel, vagy egy megszokott mintakönyvből szerzett mesterségbeli tudással festette. A nagyobb tudást igénylő figurális táblák festésére már nemigen vállalkozott, — amelyek szimbolikus jelképeit talán nem is teljesen értette — és csak 17 Az 1700-ban és 1734-ben történt javításra nemcsak a közölt felirat utal, hanem említi egy 1898-ban készült, kérdöpontokra adott jelentés is, amelyet a noszvaji lelkipásztor küldött meg az esperesének. Sárospataki lvt. D/CXXXI., 74., 126. 18 Tombor Ilona: Borsodi festettjasztalosmunkák i. m., 84—85. lap. 19 1695: Egri Állami Levéltár, káptalani magánlevéltár. N. 3. D. 2. fasc. I. n. 20. -° A megyaszói mennyezetről részletesebben ír és a táblákból is közöl néhányat az említett munkákon kívül: Szendrei János: Miskolc város története és egyetemes helyirata II. Miskolc, 1904., 576. lap és V. tábla. 2] A nehezen kutatható miskolci levéltárban különféle városi összeírásokban 1726-tól kezdve rendszeresen szerepelnek. 1726: XXVI. species fasc. 1. 1730—1735: XXL species fasc. 5., n. 71., fasc. 10., n. 98. 148
