Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 3. (1965)

Sugár István: Az egri melegvízű fürdők története I. (1448–1790)

A chirurgusoknak, ,,borbély"-oknak, sebészeknek a fürdőkben e korszakban való megjelenése és működése általános jelenség Európaszerte, ugyanis a fürdőt látogató vendégek körében rendkívül jó alkalom nyílott orvosi, sebészi tevékenységükre.

112 A magyarországi s ezen belül az egri gyógyforrások vizének vizsgálatára, kutatására, a fürdők orvosi felhasználására jelentős lökést adott a Helytartótanács 1762-ben kiadott rendelete a megyei főorvosok részére, a megyéjük területén fakadó ásvány- és gyógyvizek felkutatására és leírására. A rendelet tájékoztatást kért arról, hogy a kérdéses vizek hol fakadnak, milyen ásványi anyagokat tartalmaznak, mire használhatók és az eddig is mire használták azokat.

113 Eger hőforrásai különös véletlen révén rendkívül kedvező helyzetben voltak, mivel két megyéhez tartozván a két fürdő, mind Heves-, mind Borsod vármegye tiszti főorvos vizsgálata alá kerültek. Dombi Sámuel, a borsodi főorvos munkáját néhány évvel később, 1766-ban Bécsben ki is adta,

111 míg Markhót Ferenc, Heves vármegye főorvosa 27 oldalas terjedelmű, az előbbinél jelentősen értékesebb tanulmányát a levéltár őrizte meg részünkre.

115 A XVII1. században született kémiai analitika szabályai szerint vették vizsgálat alá a thermálvizet, sőt quantitative is meghatározták annak szilárdanyagtartalmát.

110 Alapjában helyesen, mindkét orvoskutató alkalikus elegyrészeket mutatott ki az egri thermák vizében, melyek a modern vegyvizsgálat szerint is, — természetesen az akkor még kimutathatatlan rádiumemanáción túlmenően, — az oldott anyagok zömét (hidrokarbonátok!) képezik! Mindketten megállapították, hogy rendkívül csekély a 112 Dr. Baradlai János és Bársony Elemér: A magyarországi gyógyszerészet története. I. kötet. Budapest. 1930., 176. és 177. lapok közötti számozatlan oldal szövege és ábrája. — La Langue János í. m. 113 EÁL. Heves vármegye közigazgatási iratai. 1763. Nro. 40. — dr. Soós Imre: A parádi gyógyvizek fölfedezése. Élet és Tudomány. 1956. április 4., 419. I. 114 Dombi Sámuel i. m. 115 Markhót Ferenc korának kimagasló tudású és képességű orvosa volt. Orvosi képesítését az európai hírű bolognai egyetemen szerezte meg. Először Nagyváradon tevékenykedett, amelynek szomszédságában, Egerhez hasonlóan, gyógyerejü hévvizek fakadnak s már ott is foglalkozott balneotherápiával. 1758-ban került Egerbe s nevéhez fűződik az első magyar orvosi iskola, a „scola medicinalis" terve és felállítása is. Az egri thermálvizen kívül, ő írta le s vegyelemezte először a parádsasvári kénes savanyú vizet, a parádi timsós vizet és a tari savanyú vizet. Markhóté az érdem, hogy felhívta a figyelmet a parádi gyógyvizek therápiai jelentőségére. Markhót, az egri püspök Barkóczy, majd Eszterházy háziorvosa és állandó tanácsadója orvosi ügyekben. (Dr. Ringelhann Béla: Az első orvosi iskola. Az Orvosok Lapja. 1948. 15. szám. — Breznay Imre: Egri Orvosi Egyetem. Eger. 1942. december 5. és 12. — dr. Ringelhann Béla: Az egri megyei kórház elődeinek vázlatos története az 1726—1960. évben. Heves megyei tanács kórházának Emlékkönyv-e, fennállásának 10. évfordulója alkalmából. Eger. 1960. .14—17. 1.) 116 A thermálvizet a „nedves úton" való analízis során a következő anyagokat alkalmazták: füstölgő kénsav (,,

oleum vitrioli"), hígított kénsav (,,spiritus vitrioli, „acidum vitrioli"), kék viola-szirup (,,syrupus violarum"), acidum sulfuricum spirituosum („mixtúra spiritus vitrioli"), ólomcukor = plumbum aceticum („saccharum Saturni"), Kalium carbonicum („sal tartari") liquor kalii carbonici („oleum tartari per deliquium") és gubacspor („pulvis gallarum"). A hévvizek lombikban való bepárologtatása után visszamaradt szilárd anyagot, a „pulvis salino-terreus"-t további minőségi vizsgálatnak vetették alá: liquor kalii carbonici-ben („liquor fixi nitri") és kénsavban („spiritus vitrioli"). Markhót még lángpróbát is végzett a finom porral. Mindkét vizsgáló orvos a víz szilárdanyagát részben „sal alcalinus" („alkalisches Saltz" = „alkalikus só"), részben pedig „terra carcariae" („Kalk Erde" = „mészföld") névvel jelölt anyagokban határozta meg. Markhót 0,21 gr., Dombi pedig 0,23 gr oldott szilárd anyagot mutatott ki 1 liter thermálvízben, — mai értékre átszámítva. Markhót Ferenc és Dombi Sámuel i. m. —H. J. Crantz i. m. 193. 1. 141