Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Andreánszky Gábor: A tölgy rokonsági köre az Eger melletti Kiseged alsó-oligocén flórájában

18. Quercus cf. floribunda Lindl. — Q. floribunda Lindl. (19. á., HI. t. 11). Subsect. Prinoidae Trel. 19. Quercus cf. prinus L. — Q. Prinus L. (20. á.) Sectio Macrobalanus A. Camus. Subsect. Excelsae Trel. 20. Quercus excelsior Andr. et Kov. n. sp. — Q. excelsa Liebm. (21. á.). Sectio Erythrobalanus S рас h. Subsect. Benthamiae Trel. 21. Quercus stephani dobó Andr. et Kov. n. sp. — Q. benihami A. DC. (22. á.) IV. t. 13). Subsect. Âcatenangenses Trel. 22. Quercus budensis Andr. et Kov. n. sp. — Q. acatenangensis Trel. (23. à.). Subsect. Rapurahuenses Trel. 23. Quercus cf. pinnativenulosa Mueller — Q. pinnativenulosa Mueller (24. á.) Subsect. Salicifoliae Trel. 24. Quercus cf. tahuasalana Trel. — Q. tahuasalana Trel. (25. a., IV. t. 15). Sect. Pseudofurcinerves Andr. et Kov. n. sect. 25. Quercus enigmatica Andr. et Kov. n. sp. — ? (26. à.). A német nyelvű részben meghatározó kulcsot adunk. Az itt közölt jegyzékből kitűnik, hogy a Lithocarpus és a Quercus-fajok kb. egyforma arányszámban szerepelnek. A Quercus nemzetségen belül 5 faj tartozik a Cyclobalanopsis és 8 faj az Euquercus alnemzetséghez. Mivel levél alapján csak az Euquercus alnemzetségben lehetséges szekciók megkülönböztetése, csak itt közöltük a szekcióbeosztást. Az Euquercus-fajok szekciók szerinti megoszlása a következő: 2 faj tartozik a Lepidobalanus, 1 faj a Macrobalanus és 4 faj az Erythrobalanus szekcióba. Az itt leírandó Pseudofurcinerves szekciót egy faj képviseli. Megállapíthatjuk, hogy a kisegedi flórában kizárólag ősi típusú tölgyek fordultak elő. Ezek területi rokonság szerint kelet-ázsiai és észak-, illetve közép-amerikai rokonsági körökhöz tartoznak. A nyugati-euráziai rokonság teljesen hiányzik. Az oligocénben az Euquercus-a\nemzetség különválása ó- és újvilágiakra még nem kezdődött meg. Ökológiájukat és társulási viszonyaikat tekintve, a testvérfajok igénye alapján a kisegedi tölgyekről az alábbiakat mondhatjuk. A Lithocarpus és Cyclobalanopsisfajok örökzöldek és leginkább babérlevelűek voltak. Meleg-mérsékelt, vagy szubtrópusi éghajlatot igényeltek. Közepesen magas fák voltak, amelyek elérték a babérlevelű erdők lombkoronaszintjét, vagy alacsonyabb fák, illetve cserjék és az erdő belsejében éltek. Közülük inkább xerofil fajok: Lithocarpus glabroides Andr. et Kov. n. sp., L. sp., Quercus apocynophyllum Ett. és Q. agriensis Andreánszky. Az Euquercus alnemzetség már akkor is sokkal változatosabb volt: köztük lombhullató, babérlevelű és keménylevelű fajok egyaránt előfordultak. Többségük szárazságtűrő volt, de voltak köztük kifejezetten nedves éghajlatot igénylők is (pl. Q. cf. floribunda Lindl.). A tölgyfajok zöme a kisegedi Castanopsis-erdőben, a Lithocarpus moluccoides Andr. et Kov. n. sp. a galéria-erdőben nőtt. A főleg mexikói rokonságú száraztölgyek a Knysna-típusú szárazerdőnek voltak a tagjai. Bár a kisegedi tölgyek ma élő rokonfajai közt több erdőt alkotó faj van, a kisegedi flórában a tölgyek csak kevés maradványt hagytak hátra, ami annak a jele, hogy akkor csak szálankint nőttek. A rokonsági kör a kisegedi flóra összetételét és ökológiáját mégis szépen tükrözi. Andreánszky Gábor és Kovács Éva S