Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Rozsnyói Márton: Az 1961–63. években talált új ősnövénylelőhelyek Eger környékén

AZ 1961-63. ÉVEKBEN TALÁLT ÚJ ŐSNÖVÉNYLELŐHELYEK EGER KÖRNYÉKÉN Eger környéke évtizedek óta ismert gazdag fosszilis növénylelőhelyeiről. Legányi Ferenc több mint 60 éves munkásságának köszönhető a mind számban, mind a fosszilis levélalakok változatosságában felbecsülhetetlen anyag. Az ő fáradhatatlan munkássága mellett a környék ilyen szempontból szerencsés adottsága magyarázza ennek a nemcsak hazai, hanem világviszonylatban is számottevő gyűjteménynek létrejöttét. Legányi begyűjtött ősnövényanyagát Dr. Andreánszky Gábor és segítőtársai dolgozták és dolgozzák fel, határozzák meg folyamatosan. A gyűjtési munkába évekkel ezelőtt magam is bekapcsolódtam. Visszatérve a vidék viszonyaira, tudvalevő, hogy Eger környékén a Mátra és a Bükk-hegység előhegyeinek egy része vulkános eredetű. A szarmatakorban, amikor ezt a vidéket félsós és egyre inkább kiédesülő vizű beltenger borította, a kisebbnagyobb dombok és hegyek szigetekként emelkedtek ki belőle. A tűzhányók állandóan működtek. A vastagon lehulló szórt anyag után széles lávafolyamok ömlöttek sisteregve a vízbe. Útjukban mindent elégettek. Ahová a lávafolyások nem értek el, a vulkáni szórt anyag borította el a talajt. A vulkáni működés során erdők égtek el és szigetek váltak csupaszokká. Csak a halott, sekély vízbe hullott falevelek kerülték el a pusztulást. Ezeket a vízben rájuk rakodó szórt anyag zárta el a levegőtől és mentette így meg az elkorhadástól. Ez teszi lehetővé, hogy bepillanthassunk régen letűnt idő növényzetének titkaiba. A lerakódás évezredek munkája volt. A vulkáni szórt anyag rétege, a tufa vízmosások oldalán, leszakadt domboldalakon, építkezéshez bontott kőbányákban jut felszínre és kínálja rejtett kincsét. A kalapácsütés nyomán elénk tárul a Föld múltjának flórája, a leveleknek a szürke tufától elütő körvonalai és erezete utján. Számunkra legtöbbet az andezit és riolittufa — utóbbiban az andezittufával ellentétben biotit is van — s a tufit, az átmosott tufa ér. A dácittufa, mint szárazföldre hullott szórás, szinte sohasem rejt magában növényi nyomokat. Értékes leleteket találunk a kvarcitban gazdag homokkőben is. Az általában vízszintesen lerakott homokos létegekben sávonkint helyezkednek el a növényi részek, de sokszor találni az anyagával teljesen megegyező kőcipókban is levéllenyomatokat. Felbukkannak növényes rétegek agyagban és agyagpalában is. Az ősnövénylelőhelyek felkutatása nagy türelmet kíván. Sokszor hiába megtett kilométerek, eredménytelen napok jelzik ezt a munkát. Egy-egy sokat ígérő, messziről szürkülő vízmosás adós marad az eredménnyel, de máskor váratlanul gazdag, nem 43