Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Kovács Attila: Az észak-hevesi juhászat építményei

úgy készítették, hogy 4—5 cm átmérőjű, a fal magasságával egyenlő hosszúságú husángokat, pacsitokat állítottak a talpgerendába, néha kettős sorban is. A pacsitsorok közét és az egyes husángok közötti réseket agyaggal tömték be, majd az így nyert falat kívül-belül betapasztották. A fentiekben ismertetett technikával épített kisház alapterülete a gulyhóéval, kolyibáéva\ pontosan megegyezett, szintén 2x3 méter volt. Padlója úgy készült, hogy az elegyengetett földet ledöngölték. Bejáratot a rövidebb, akol felé néző oldalon, a nagy- és a szélső kiságus között hagytak rajta. A durván ácsolt ajtót fa závána\ reteszelték el. Az ajtóval szemközti falon kb. 25x30 cm-es ablaknyílást hagytak. A kis szoba 160 — 170 cm, a padlása 70—80 cm magas lehetett. (10. a. rajz.) A múlt század végén a szentdomonkosi juhásztanyáról az alábbiakat jegyezték fel: „Az ablaklyukra nem használnak üveget, sem ajtót a bejáróra . . ., Középen volt a tüzelő, felette meg az öblös kürtő, ágynak, lóczának sem híre, sem hamva, hanem kiki az anyaföldet nézte kerevetnek; jól is tette, mert aki ennél magasabbra, teszem tuskóra akart felkapni, annak a füst lett az ellensége . . ."

27 A tűzhelynek a fentihez hasonló elhelyezését eddig a gyímesi csángóktól ismertük, a csángó juhász kalibájában.

28 Az általunk leírt kisháznak az ajtóval szemben eső fala mellett 1 méter széles dikó nyúlott végig. Lábai karvastagságú ágaskarókból voltak. Az ágy négy sarkán földbevert 35—40 cm magas ágasfák két vastag, hosszában elhelyezett rudat tartottak, amelyekre durván faragott deszkákat raktak keresztbe, közel egymáshoz. Az így nyert fekvő-alkalmatosságra vastagon szénát, szalmát terítettek. A bejárat melletti sarkot agyagból épített tűzhely, parhelt foglalta el. Vas platnyi\a\ és a falon át a szabadba kidugott lemez kályhacsővel volt ellátva. Még egy-két széknek használt tőke (tuskó) egészítette ki a kunyhó berendezését. A kisház fejlettebb formája kő- vagy vályogfalakkal, szarufás, cseréptetős fedéllel épült. (6. fénykép.) Alapterülete nem haladta meg a 3x3,5 métert. Berendezéséhez az ágy és a tűzhely mellé egy kecskelábú asztal is járult. (10. b. rajz.) Azokon a nyári szállásokon, amelyeken kisház épült, a juhász maga dolgozta fel a tejet. így a fejőedényen kívül tálak, fazekak is voltak a kezeügyében. A kunyhó falára belül egy vesszőből font polcot, lészát erősített. Ezen tartotta edényeit és a szikkadó sajtokat. A faluból csak a 2 — 3 napos sajtért és a zsendicéévt jártak ki hozzá. Főtt ételt is ritkábban kapott, mert tűzhelyén egyszerűbb ételeket maga is el tudott készíteni. A kisparasztok és a nagygazdák juhászatának építményei között az eltérő tartásmódnak megfelelően lényeges eltérések mutatkoztak. Előbbiek az udvarukon építettek primitív állást, színt, ólat juhaik számára. Nyáron rendszerint oldalfal nélküli, kb. 4x4 méteres alapterületű állásban éjszakáztatták falkájukat. Ezt az egyszerű tetőt szintén ágasfák tartották. Az ágasokra fektetett rudakra egy méter vastagságban szalmát raktak, bogárhát formájára. A befedett területet kb. 90—100 cm magas karám kerítéssel vették körül. (7. fénykép.) Építettek nyeregtetős ólakat is, vastag, kukoricaszárból emelt falakkal. A juhtartó gazdák közül a szegényebbek ezekben a peconak nevezett kezdetleges építményekben teleltették ki a juhaikat. Az egykori csűr mellé épített juhászattal kapcsolatos fészer neve áttolódott a juhólra. Egyes kisparasztok továbbra is a csűrjükben rekesztettek helyet juhaik számára. 27 Istvánffy Gy., i. m. 4. leírja a palóc fazárat. 28 Bartalos Gy.: Szenterzsébet, Lelesz és Szentdomonkos határnevei. In: Adatok az egri egyházmegye történetéhez II. 541. szerk. Kandra Kabos, Eger, 1887. 376