Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Kovács Attila: Az észak-hevesi juhászat építményei

s a szlovák területen az ilyen eredetű hegyi tanyákat /áznak nevezik.

18 Érdemes lenne megvizsgálni, hogy az Észak-Hevesben gyakori láz helynév milyen kapcsolatban áll a szlovák láz rendszerrel. Álljon itt mutatóba néhány észak-hevesi helynév ezzel kapcsolatosan: Bükkszenterzsébet: Láz, Porosláz, Lőláz, Csajláza, Fedémes: Martonláza, Bekölce: Kóslázatető, Lázbérc, Lázbérc laposa,™ Nagyvisnyó: Láz, Lázfarok, Pétervására: Pap láza.

20 Az egykori nagycsalád juhai a faluban a család fontosán, portahelén épült csűrben kaptak téli szállást. A csűr általában a telek hátsó részében, a lakóházzal derékszöget alkotva — és az utcakapuval szemben — az udvar és a kert között kapott helyet. Váraszón úgy emlegetik, hogy ,,a csűrben vót a juhakó a Papó idejében", azaz a századforduló tájékán. Az észak-hevesi csűrök többsége háromrekeszes volt. Középen volt a szürű, két oldalán a csűrágak kaptak helyet. Télen a szűrűre betolták a szekeret, az egyik ágban és a padlástérben a takarmányt, a másik ágban a juhokat helyezték el. Csak „nagy télben" tartották az összes juhot a falusi, téli akóban, ahogy a juh téli elszállásolására igénybevett csűrágat nevezték. Enyhébb teleken csak az ellő juhokat és bárányaikat hagyták benn a faluban. Bekölcén kinek a ház előtt, kinek a háza végiben volt a csűre, aminek egyik ágában a birkát tartották. „Két ágasra került a tető, a közepin járt ki a kocsi".

21 A régi csűrök borona- vagy ravásolt falúak voltak. A boronafalú csűr már a századfordulón is ritkaságszámba ment. A mocsolyaravással készített boronaházat is alig lehetett már látni. Hívták a boronacsűrt kalitkacsűrnek is. Egyszerű ravásolt falú csűr itt-ott még ma is előfordul. Ágasfás, szelemenes tetőszerkezetű csűrök azonban már egyáltalán nincsenek. A ravásolt fal úgy készült, hogy a vastag tölgyfagerendákból készült talpakba oszlopokat, „mrokat engedtek", amelyeket két oldalról kizsilyipeltek, — kb. 4—5 cm széles és ugyanolyan mély rést vágtak rajta hosszanti irányban, a talpfától kb. 2 méter magasságig — és ezekbe a vágatokba illesztették bele a szekercével durván kifaragott ravásfákat. Az így nyert csűrfalat nem szokták betapasztani. A zsúftetőt águs és szelemen tartotta, akárcsak az akol és a lakóház esetében.

22 A múlt század nyolcvanas éveiben épült csűrök már szarufásak voltak. A talpfákba állított oszlopokra felül gerenda került, amit vízvető gerendának neveztek. Ebbe csapolták a szarufákat. A szarufákra „egy könyéknyi" távolságra szögelték fel egymástól a baltával faragott bükkfaleceket. Zsúfszalmából (kézi cséppel elcsépelt rozsszalma) kettős bábukat csináltak és azokat úgy kötözték fel, hogy tővel felfelé, kalásszal, toklásszal lefelé essenek. Csak a tető szélein csináltak szegélyt tővel lefelé álló bábukból. Az így felkötözött bábuk biztosabban állták a tető szélét támadó szelet. A csűr ormát eke lovakkal szorították le. A csűrkapu fölöltti feltámasztható tetőrészt, — ami kevés helyen volt meg — leppentőnek nevezték. A csűrágban létesített akolba a csűrkapun keresztül történt a bejárás, a szűrűn keresztül. Az akolt a szérűtől elválasztó fal a csűrfőggyitől a padig érő függőlegesen elhelyezett vastag rudakból állott. Amikor, — keményebb telek esetén — a meddőjuh is beszorult a faluba, az akolnak használt csűrágat két rekeszre osztották és az anyajuhot bárányával különválasztották az ürütől. A csűr mellé kis félereszes építmény, a peco csatlakozott. (7. rajz.) Alapterülete nem haladta meg a 2x3 métert. Falai ravásból vagypacsitból készültek. Ebben a kis fészerben a juhászattal kapcsolatos eszközöket, tárgyakat tartotta a család juhásza. 18 Györffy I.: Irtványtelepülés, szeres-település. In: Magyar falu - magyar ház. Bp. 1943., 31. ™Györffy I.: Hevesmegyei helynevek. MNy. XXIV. (1928), 362-363. 20 Saját gyűjtésem. 21 Bakó F.: 1960. Dobó István Vármúzeum Néprajzi Adattára. Ltsz. 518. 22 htvánffy Gy.: A palóczok lakóháza és berendezése. NÉ. XII. (1911), 2-3. 374