Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Takács Lajos: A verpeléti dohány termesztése

A VERPELÉTI DOHÁNY TERMESZTÉSE 1. A verpeléti dohány a múlt század elején országos, sőt európai hírűvé emelkedett: e finom pipadohányt a dohányszeretők között mindenütt meg lehet találni. Termesztése, ami a XVIII. sz. elejéig nyomozható vissza, az 1850-es monopólium óta hanyatlott s végül 1920 táján teljesen meg is szűnt. Ez időben még a régi, híres dohány fajtája is kiveszett. Ügy gondoljuk, érdemes legalább e Heves megyei nevezetesség termesztésének körülményeit, és munkamenetét feltárni, mert híre a dohány pusztulása ellenére is, napjainkig elkísért. A dohánytalaj. A talaj megválasztása ma minden dohánytermesztőnél igen természetes és fontos feladat. Azonban nem volt mindenkor az; Lyczei 1713-ban megjelent Iter oeconomicum-a szerint a dohány ,,gaudet solo pingui ac laeto, area plana opaca . . A A különbözőségre és így a minőségi termelésre még nincs tekintettel. Nem szól erről Ventzel János 1771-ben magyarul megjelent könyve sem. A talaj kiválasztása csak akkor lett lényeges, amikor a dohány keresett árucikk kezdett lenni, nagyobb lett a választéka és a jó minőségű dohányt jobban fizették. Ezért tűnt el a XVIII. század végére a déldunántúli dohánytermelés, mely a könnyebb társadalmi helyzetű telepesközségek agyagos, kötött talaján folyt.

2 A XVIII. század végén viszont egyre-másra tűnnek fel a jó helyi dohányok. Múlt század eleji szakkönyveinkben már lényeges szempont a jó talaj megválasztása.

3 A jó kövér talaj mindenféle növényt jobban nevel, a dohány azonban különösképpen érzékeny a talaj minőségére, összetételére.

1 Ebből egyrészt az következik, hogy a trágyázás változtatásával különböző minőségű dohányt érhetünk el, másrészt pedig, hogy minden helynek megvan, kialakul a csak arra a helyre jellegzetes dohányfajtája. Ezért olyan fontos a trágya helyes megválasztása és alkalmazása. Éppen Verpeléttel kapcsolatban olvashatjuk a Magyar Gazda 1843. évfolyamának egyik számában a szerkesztői jegyzetek között:

5 „Verpeléthen is megteszik azt, hogy a földet szakadatlanul dohánnyal ültetik be; azonban évek folytában kimerül a föld, s ekkor trágyáznak. Már azután a trágyázás első éveiben korántsem oly jó illatú a dohány, mint a 3ik, 4ik évben". 1 Iter Oeconomicum ... a Johanne Lyczei, Tyrnaviac, 1707, 203. 2 Adalékok Magyarország nyers terményeinek ártörténetéhez . . . Budapest, 1873. LXIII. p. a

Vö.: Szontágh Gusztáv: Útmutatás az okszerű dohánytermesztésre, Budán, 1846., 9. 4 Kosutány Tamás: Magyarország jellemzőbb dohányainak vizsgálata, II. Budapest, 1881., 14-15. 5 — : Dohányművelés Hollandiában, Magyar Gazda (= MG), 1843., 1636. Jegyzet. 351