Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Bakó Ferenc: Településnéprajzi tanulmány

donyi G. utcán, ahol a 15 — 17—19. sz. házakat nemcsak régi formájukban, hanem még hagyományosan meszelve szemlélhetjük. Az utcakép ilyen részlete már ritka, kevés a nyeregtetős ház, az utolsó kontytetős lakóházat pedig 1964. tavaszán bontották le. Tanulmányunk előbbi részeiben részletesen foglalkoztunk a telkek formájával, nagyságával és használatával, de inkább a XVIII. és XIX. században. Említettük, hogy a kettős beltelek korunkra már annyira eltűnt, hogy megfigyelése nem volt lehetséges. Makiárra napjainkban a szalagtelek a jellemző, melynek elrendezése két változatot, illetve azok keveredését mutatja. Egyik az északmagyarországi soros udvar: egyik oldalon a lakóházzal és a mögéje sorolt gazdasági épületekkel; a másik változatban az udvar két oldalát építik be, a lakóházzal szembe istálló, kamra, vagy ólak kerülhetnek. Az általánosnak mondható szalagtípusú telek lakórészét a kerttől, a szomszédoktól és esetleg az utca felé kerítéssel választják el. A telek bekerítésének régi hagyománya van Makiáron, legalábbis, ami a szálláskerteket illeti. Fentebb idézett adataink

111 mellett 1799-ből ismerjük a makiári uradalmi és egyházi épületek leírását, mely megjegyzi, hogy az uradalmi szérűskert körül van árkolva és trágyával kerítve.

115 A századunk elején általános fonott sövény kerítést is már 1816-ból ismerjük, a Canonica visitatio megjegyzése szerint a plébános udvarát falkerítés, de a nyomtató kertet sövény választja el a szomszédoktól.

116 A hagyomány is a „buróka" és „galagonya" sövényről beszél, az udvarokat pedig gyakran meszelt kőfal keríti. A veteményes kerteket leginkább napraforgószárral, ,,góré"-val választják el a szomszédoktól. A lakóház építőanyaga a XVIII. század vége óta általánosan a vályog. Leírt lakóházaink közül csak egy készült vertfallal, de már a XIX. század közepén raktak fejtett követ a vályogfal („mórtégla") alá. 1910-ben a falu 444 lakóházából 28 épült kőből vagy téglából, 305 vályogból vagy sárból kő vagy tégla alappal, 111 pedig vályogból, vagy más anyagból. Fából épült házat a statisztika nem mutat ki,

117 pedig 150 évvel korábban még a plébános háza is részben fából volt,

110 1746-ban pedig még inkább az lehetett, mert akkor azt írják róla, hogy szeles időben annyira recseg, hogy szinte azonnal összedől.

119 A plébániát 1767-ben újjáépítik, de Gál A. tiszttartó levele szerint 1786-ban még többeknek „sövénybül van az faljok", sőt olyanok is vannak, akiknek „falai nincsenek, de mégis az épület fa", ezért kéri a püspököt, hogy ezeknek épületfát adasson, mert „kikeletkor" falakat fognak építeni.

120 Sőt, 1735—40 körül Árva Ladányi Katalin „valami hitvány föld házat" épített, valószínűleg putrit, melynek már, mint háztípusnak Makiáron semmi emléke.

121 A XVIII. sz. utolsó esztendejében már az uradalmi épületek (molnárok, molnársegédek házai juhász ház) mind vályogból, illetve szilárd anyagokból (kő) épültek, tetejük pedig zsindellyel fedett.

122 Fentebb leírt épületeinknek mintegy fele hagyományos anyaggal fedett: alul nád, felül zsúp. 1910-ben 444 házból még 350 volt náddal, vagy zsúppal fedve.

123 114 Ld: 73. sz. jegyzet. 115 EÁL. Érs. Lt. Lib. 79/2. 116 E. Érs. Lt. Vis. Can. Liber 3520. 117 M. Stat, közlöny 42. 184-185. 1. 118 „partim ex crudis tegulis, partim ex ligneis Materialibus . . ." E. Érs. Lt. Vis. Can. 1766. Liber 3419. 119 Uo. Liber 3414. 120 EÁL. Érs. Lt. Cl. VI. ZZZ. 178/14. 121 Uo.: Cl. VI. ZZZ. 178/7. 122 Uo.: Liber 79/2. 123 M. Stat. Közi. 42. 184-85. 1. 21* 323