Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)
Bakó Ferenc: Településnéprajzi tanulmány
VI. A makiári nép életmódjának a település szerkezetében kifejezett aspektusához szorosan kapcsolódik és azt funkcióiban értelmezi az építőhagyomány, a paraszti építészetnek és az építmények használatának az a sajátos gyakorlata, melyet az anyagi és társadalmi kultúra adott formája határoz meg. Az építészeti hagyományok megismerésében, azok történeti alakulásának követésében nem lehet az írott forrásokra támaszkodni, mert a parasztság építményei szerkezet, anyag, funkció tekintetében a források keletkezésének idején kevés figyelmet érdemeltek. Levéltári adataink ezért inkább az uradalmi építményekre vonatkoznak, melyek különbözhettek a jobbágyok és zsellérek építkezési módjától, de nem annyira, hogy tudósításaik ne lennének felhasználhatóak. Sokkal hitelesebb és teljesebb forrásként szolgál a hagyomány mellett a napjainkig fennmaradt épületállomány, melynek egyes darabjait összehasonlítva a fejló'dés vonala meghúzható, feltéve ha az épületek korukat, formájukat és gazdasági hátterüket tekintve különböznek egymástól. Nem hanyagolhatók el a fentiek mellett azok a tanulságok sem, melyek egy-egy építmény szerkezeti alakulásából, bővítésének vagy korszerűsítésének módjából vonhatók le. Gyűjtésünk idején (1959, 1964) Makiáron több lakóházat és gazdasági épületet írhattunk le 113 és ezek a megfigyelések szolgálnak alapul lentebb következő, általánosító és az építési gyakorlat történeti fejlődését szemléltetni kívánó megjegyzéseinkhez. Annak ellenére, hogy a rendelkezésünkre álló épületek változatosságuknál fogva szerencsés, a kutatás számára kedvező feltételeket biztosítanak, meg kell mondanunk, hogy a fejlődés egy korábbi szakaszát épületek segítségével már megismerni nem lehetett, mert pl. sem tüzelős ól, sem ólaskert ebben az időben helységünkben már nem volt. Ilyen és hasonló esetekben kénytelenek leszünk kizárólag a szájhagyományra támaszkodni. A kutatás tárgyátképező objektumok az alábbiak voltak : 1. Akácos utca 10. sz., lakóház. A hagyomány szerint 1850 körül épült, 1900 óta nem alakították. Fésűs beépítésű, a lakóházzal egy fedél alatt istálló, vele szemben „ódalház". Falai kőalapon vályogból épültek, szarufás szerkezetű, lekontyolt nyeregtetejét cserép fedi. Utcai homlokzatán két kőkeretes, füles ablak és egy szegmentíves kiskapu. Keskeny, tagozatlan övpárkány három fejezetes falisávval. Tagozott könyöklőpárkányok és félköríves, vájatolt szemöldökpárkányok. Kiugró, feketére mázolt lábazat. A szalagkeretes oromzat közepén fekvő téglány alakú, lesarkított évszámtábla olvashatatlan évszámmal, felette közös, alsó sarkain csüngőkkel ellátott könyöklőpárkányon 2 állótéglány alakú szellőző között tört kosáríves záródású szoborfülke. A szellőzők felett zárkő, a szoborfülke felett kereszt. Az oromzatot plasztikus fogrovat zárja le. Erősen előreugró, faragott takaróléc. Udvari homlokzata az alaprajzi elrendezésnek megfelelően 6 tengelyes: balról, jobbra a „pelyvás kamra" ajtajával, az istálló ablakával és ajtajával, a kamra ajtajával, a hátsó szoba közös kőkeretes, kettős ablakával (befalazva), mellettük új, modern ablak, a konyha ajtajával és az első szoba ugyancsak befalazott kőkeretes ablaka. A széles tornácon 8 db lesarkított hasábalakú oszlop. Zárt kaminkémény, a hátsó szobában boglya alakú búbos padka nélkül. Födémje mestergerendás, deszkás. — Leírva 1959-ben. 113 A népi műemlék leírásának terminológiája nincs kidolgozva úgy, mint a klasszikus műemlékeké. (Ld: Pogány F. — Horler M. A műemlékek nyilvántartása. Bp. 1953.) Az anyag, szerkezet, forma, díszítés fogalmainak megjelölésére a Magyarország Műemléki Topográfiája (szerk. Dercsényi Dezső) egyes köteteit, így elsősorban Pest megyei műemlékei-t (Bp. 1958. I — II. a népi műemléki rész Vargha Lászlótól), annak módszerét, meghatározásait vettük alapul. 319
