Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Bakó Ferenc: Településnéprajzi tanulmány

Amint feljebb említettük, az Eger patak a falut észak-déli irányban két részre osztja. A keletre eső falurész a nagyobb kiterjedésű, a víz nyugati partján elterülő rész a kisebb. Ennek déli felét Kis-Alvégnek, középső részét Sunyinak, nyugati részét pedig Szari-nak nevezik. Ezen a területen, tehát az Eger pataktól nyugatra a Nagyaszó nevű szőlőhegy felől egy, az év nagyobb részében száraz, csak télen, vagy nagyobb esők után megtelő vízmeder fut végig, mely a falu déli végén a patakba torkollik. A meder neve a mai szóhasználatban Szarda, az 1856-i telekkönyvben (részletesebben ld. lejjebb) Szarda folyássá. A község belterületének ez a két földrajzi neve (Szári és Szarda), mint a következőkben látni fogjuk, talán újabb adatokat szolgáltat Maklár benépesedésének korai történetéhez. Melich János a palóc név etimológiáját fejtegetve, Radloff nyomán arra a következtetésre jutott, hogy a középkori orosz krónikák egy olyan népet neveztek szláv szóval polovec-nek, polovci-nak, mely magát sary-nak, esetleg ak-nak mondta. A sary, vagy sareg egyes török nyelvekben sárgát, az ak fehéret jelent. Melich lehetségesnek tartja, hogy ez a magát sárgának nevező törzs kun volt.

17 Kossányi Béla hajlandó ezt a népet, mely magát sary-nak, ill. ak-nak nevezte a polo vécékkel azonosítani, mert „krónikáink a fehér kunok szálláshelyeit olyan vidéken jelölik meg, amely beleesik abba a területbe, amelyet az orosz évkönyvek is zemlja Poloveckaja néven emlegetnek".

18 Németh Gyula idézi Sarafazzamän-Aufi tudósítását arról, hogy a qaj-ok megtámadták a qun népet, amely a Sári országba vonult. Feltételezi ezután, hogy a Sári azonos a török Sari (y) szóval és jelentése megfelel a polovec jelentésének. A nevet sárga, sárgás, sápadt szavakkal lehet fordítani és az egyik, a kunokkal, besenyőkkel rokon nép arcszínére vonatkozik. A kun népen belül is megkülönböztetett fehér kun, vagy a polovec névnek is, éppúgy, mint a sary-nak azonos jelentése arra enged következtetni, hogy ezek a népek keletázsiai eredetűek, melyek arcszínűkkel különböztek azoktól a belsőázsiai török népektől, melyekkel vándorlásuk során kapcsolatba, esetleg szorosabb szervezeti szövetségbe kerültek.

19 A kun és komán név eredetkérdésének taglalása közben Györffy György is foglalkozik a névvel. Az arab és örmény források Comani Albi nép neve — szerinte is — kétségtelen fordítása a sári, xartes, polovec (falb) név valamelyikének. Elfogadja Melich tételét, hogy a szláv polovec szó a török sary, sárig fordítása és egy török népet jelöl, majd újabb bizonyítékot hoz erre egy arab kútfőből, Mârvazi munkájából, melyben ,,a sári név feltűnik, mint annak a népnek a neve, amely a XI. sz. közepén az uzokat megtámár és Sáros m.-ben (ld: Batky Zs., im.), de gondolhatunk még a Makó, Makád helységnevekre és nem utolsósorban az Egerszalók határában emelkedő, Maklyán vár nevet viselő dombra. Ugyancsak Maklány hegy ismeretes Zemplén m.-ben, Makkoshotyka határában is. Nemcsak Heves m.-ben, hanem Nógrádban is szerepel Mokyan személynév, mely 1274-ben a Kok nevű föld birtokosa. (Ld: Szentpétery, im. 11:2 — 3. 107. 1.), vagy 1348-ban Abaújvár m.-ben Mokyan várnagyot említenek (ld: Anj. Okim. V. 173. 1.) — Figyelemreméltó, hogy Evlia Cselebi útinaplója (II. 117. 1.) az Eger patakot többször is Makla vizének, az Eger völgyét Makla völgyé-nek említi, a szokásos Eger vize, Eger völgye kifejezéseket nem is használja. A fordító labjegyezete egyik helyen ezt így kommentálja: „Maklár község nevének elferdítése. Az Eger patak Maklár felé folyik, ezért a török makiári folyónak nevezi azt." (Uo.) Véleményünk szerint a magyarázat nem kielégítő, mert a patakok inkább azokról a helységekről nyerik nevüket, ahonnan folynak és nem azokról, amerre tartanak. — Már XVI. századi összeírásokban is előfordul, de Egerben és néhány környékbeli faluban ismeretes а Мак, Makk, Mák családnév akár hivatalos vezetéknév, akár ragadványnév formájában. (Saját gyűjtés; Szihalomra ld. Adatok ... I. 109) 17 Ld: Melich J., Szláv jövevényszavaink. Nyelvtud. Közi. 1903. 50 — 52. 1. 18 Ld: Kossányi В., Az uzok és kománok történetéhez a XI—XII. században. Századok 1923-24. 534. 1. 19 Ld: Németh Gy., A kunok neve és eredete. Századok 1942. 171-172. 1., 177-178. 1. 19* 291