Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)
Molnár László: Az apátfalvi keménycserépgyár és az 1846-os iparműkiállítás
dezni, melyek viszont a divat terjesztésére visszahatottak". 24 Nyilvánvaló, hogy az elsó' kiállítás utáni évben megjelent írás, amely inkább az ipar helyzetének felmérését célozta, hatott a gyárak alapítóira. Ilyen vonatkozásban eredményesek azok az „iparköri" tudósítások és folyóiratokban megjelent „iparstatisztikák", amelyek rendszeresen éppen a fejlődés előmozdítására közöltek adatokat, rámutatva a hiányosságokra és a lehetőségekre. „Adalék Eger vidék iparstatisztikai ismertetéséhez" című közlemény szerint a környéknek „Cserép, üveg, porcelánra alkalmas földjei vannak kimeríthetetlen mennyiségben". A továbbiakban azt is megemlíti a szerző, hogy Apátfalván porcelángyár van. 25 — Korábbi sajtó híradás nem ismeretes és tekintve, hogy a fentiek az év első hónapjában jelentek meg, minden bizonnyal az 1843-ban már működő gyárról van szó. A gyár első keramikusának és alapítójának Hüttner József porcelángyárost 2 " kell tekintenünk, aki már 1843-ban ott van, mert anyja, aki márványozó és festő, ott halálozik el 1843. októberében. 26 '" Az első keramikusra vonatkozó adatunk 27 szerint József és Kálmán nevű fiait 1844 január 28-án keresztelték meg. Az anyakönyvi bejegyzésből sajnos nem tűnik ki származása, ami közelebbi adattal szolgálna személyének megismeréséhez. 27 Ia Működését mint vállalkozó kezdte, és a gyár beiendezésének létrehozását is neki tulajdonítjuk. Ezt igazolja a már idézett Vankó-féle levél, amely félreérthetetlenül közli, hogy „ . . . csak három évekkel előtt egy csekély értékkel bíró magánvállalkozó által létrehozott gyár . . ."-ról van szó. Ebben az esetben az alapítás korabeli formájáról és módjáról beszélhetünk. Hasonlóan történt sok tekintetben a világhírűvé vált Herendi Porcelángyár alapítása, 28 amely Stingl Vince nevéhez és működéséhez fűződik. Apátfalva esetében Hüttner József az alapító, akinek segítője, vagy társa sógora Heysz Antal. 29 Származásukról bővebb adataink nincsenek, minden valószínűség szerint valahol a morvaországi gyárakban ismerkedtek össze, vagy vándorlásaik során a Felvidéken -- kötöttek barátságot. A Vahot által említett külföldi tanulmányút, s az iparmozgalmak fellendülése, a kapitalizálódás, a vállalkozás gondolata, illetve maga az alapítás formája teljesen megfelelnek a kor viszonyainak. A gyár első éveiből még két személy ismeretes, akik valószínűleg már az alapítás évében a gyárban dolgoznak. A következő 1844, illetve 1845. évektől már adatokkal bizonyítható ottani működésük. 30 Neigl vagy Neid Antal mint kőedénygyáros legény 24 Kossuth Lajos: Jelentés az első Iparegyesületi Kiállításról 57. o. 25 Hetilap 1845. 18. o. 2li A 19. század első felében még gyakran előfordul, hogy a kerámia szakmában nem használnak pontos meghatározásokat minden esetben. A porcelános nem a porcelán készítésében való jártasságot jelentette, hanem a vörösagyaggal szembeni fehéragyaggal való foglalkozást is, így a keménycserépgyártást. Ha elfogadjuk Vahot közlését Hüttner Morva és Csehországban végzett tanulmány útjaira, valamint azon megjegyzését, hogy Bretzenheim herceg költségén végezte tanulmányait, feltételezhető, hogy a porcelángyártást is elsajátította a kőedénygyártás mellett. 26 a Bélapátfalvi r. kat. plébánia anyakönyvei. Halottak anyakönyve III. kötet 1843.X. 14. Ezúton mondok köszönetet Kádár László tisztelendőnek a kutatásban nyujott segítségéért. 27 Egri Állami Levéltár, apátfalvi rk. anyakönyvek 1844. no. 12. 27ia Apja a regéczi gyár vezetője. Mihalik Sándor: A magyar porcelánpyártás kezdetei Fel. Arch. VI. 1954. 175 о. 28 Herendi Porcelángyár a reformkorban. A veszprém megyei múzeumok közleményei I. kötet 231—245 á (a szerző munkája). 29 Egri Állami Levéltár, apátfalvi rk. anyakönyvek 1844. no. 122. 30 Egri Állami Levéltár, apátfalvai rk. anyakönyvek 1844. no. 37. U. o. 1845. no. 58. 279
