Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)
Erdei Ferenc–Kovács Béla: A váraszói románkori templom feltárása és helyreállítása
kitűzés, a műszer és mérésokozta pontatlanságot. Értékeink így természetesen csak megközelító'ek, de +5 napnál nagyobb eltérés véleményünk szerint nem adódhat. Számításainknál természetesen figyelembe kellett vennünk a Gergely-féle és a Julianus naptár közti időbeli eltérést is. A kiszámított és napra meghatározott szögértékek a Gergely naptárra vonatkoznak. Ezeket táblázatunkban úgy számítottuk át a Julianus naptár napjaira, hogy átlagosan 7 nappal vettünk kevesebbet, tekintettel arra, hogy az általunk vizsgált templomok majdnem mindegyike — legalább is alapjaiban — a XII —XIII. században épült. 61 ' Az eddigiek alapján a következő feltevéseket kell megvizsgálnunk: a templomokat a védőszent napján tájolták be, a tájolást az aequinoctium, vagy a solstitium napjára vonatkoztatva végezték, a tájolást az alap kitűzésekor végezték el. Az általunk vizsgált 25 templom között (lásd a táblázatot) csak egyet találunk (Budapest, Belvárosi plébániatemplom), amelynél a számított érték megközelítően vonatkoztatható a védőszent napjára. 70 Úgy érezzük azonban, hogy ez csak véletlen egyezés lehet. Közös titulusú templomok esetében ugyanis különböző szögértékeket kapunk, tehát más és más napokat is. Nehézséget támaszthat az a tény, hogy két, Szent Márton tiszteletére szentelt templomnál (Pannonhalma és Vörösberény) a számított szögértékek közel egyezőek. Ezek azonban nem felelnek meg a november ll-i időpontnak és a harmadik, ugyancsak Szent Márton titulusát viselő templom (Bükkszentmárton) számított időpontja az előző kettőtől lényegesen eltér. Végeredményben tehát a védőszent napjára történő irányítást csak igen erős fenntartással fogadhatjuk és csak azért nem vetjük el teljesen, mert a vizsgált esetek számát kevésnek tartjuk. 71 A középkori egyházi szerzők által szinte kötelezőnek mondott aequinoctialis tájolást csak öt templomnál találtuk. Éppen a kevésszámú adat miatt nem vonhatunk le még messzemenő következtetéseket, de megemlítjük, hogy az öt templom mindegyike olyan, amelynél a stíluskritikai és történeti érvek nagyobb epitőmuhelyre, vagy gazdagabb kegyúri adományra bizonyítanak. Ugyanez az állításunk vonatkozik az egyetlen solstitialis tájolású templomra is. A vizsgált templomok zömének tájolása szinte rendszertelennek tűnik. Ha figyelembe vesszük azonban feltevésünket, hogy ezeket az alap kitűzésének a napján irányították be a Nap felkeléséhez, azt találjuk, hogy ezeknek a napoknak egyik csoportja február 8. és május 29. közé, de legnagyobbrészt április —május hónapra esik. Ebből csak az építkezések tavaszi munkakezdésére, mint az irányítást döntően befolyásoló tényezőre következtethetünk. A szimbolika szövevényében így fedezhetjük fel a természeti törvényekkel összhangban élő, reális embert. Erdei Ferenc—Kovács Béla 12 r,<J Az átszámításra lásd: Szentpétery Imre: Oklevéltani naptár. Bp. 1912. 70 A számítások ellenőrzését Nagy Elekné matematikusnak ezúton is köszönöm. 71 Számításainkat a magyarországi románkori templomok egészére szeretnénk kiterjeszteni, hogy kellő összehasonlítósi alappal rendelkezzünk. 72 A régészeti ásatást Kovács Béla, a falkutatást közösen végezték a szerzők. A levéltári kutatást Kovács Béla, a felmérést és a helyreállítás tervezését Erdei Ferenc végezte. A tanulmánynak a feltárás előtti állapotról, a falkutatásról és a helyreállítás tervezési kérdéseiről szóló részét Erdei Ferenc, a levéltári adatokról, a régészeti feltárásról és a templomok keleteléséről szóló fejezeteit Kovács Béla írta. 218
