Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Erdei Ferenc–Kovács Béla: A váraszói románkori templom feltárása és helyreállítása

Tény az, hogy a templomok kelet felé irányítása ősi, misztikus hagyományon alapul. Nemcsak a kereszténységben, de minden vallásban megtalálható az irányításnak valamilyen módja: ez vagy helyhez kötött, mint a mohamedánok liturgiájában a Kába és a zsidó vallásban a jeruzsálemi templom felé fordulás, vagy csillagászati, amikor bizonyos égtájak felé fordulnak az imádkozok.

u Imádkozás közben a keleti irányba fordulás végeredményben az ember ősi tűzkultuszáig vezethető vissza. A tűz és — az örök tűz, a Nap — imádását a babiloni, perzsa és egyiptomi vallásban éppúgy megtaláljuk, mint a Mithras kultusz liturgiájában, a görögök és rómaiak vallásában, de ez az ősi tűzimádás él ma is a japán Fujiyama zarándoklat rítusában és a keresztény vallásban is.

E5 A keresztény liturgia jelképekkel sűrűn átszőtt rendszeie hosszú, történen fejlődés eredménye. Ebből a szövevényes és a mai ember számára már szinte érthetetlen rendszerből kiindulva kíséreljük meg a problematikus kérdéseket felvetni, magyarázni és megoldani. A kelet felé fordulás alapelve tulajdonképpen a minden nap újra felkelő Nap, az örökkévaló istenség jelképének tisztelete. A korai kereszténység antik példán kialakuló kultuszában a Nap jelképe nemhogy halványulna, de új fénnyel ragyog fel : Krisztus jelképévé válik, aki a Világ Világossága, az Üdvösség és Igazság Napja.

56 A felkelő Nap felé fordulnak imádkozáskor,

57 ebbe az irányba fordítják halottaik arcát,

58 majd később a templomok építésénél is ezt az irányt követik.

59 A már kialakult gyakorlatnak Aquinoi Tamás (1225—1274) adja meg szimbolikus és a Bibliára támaszkodó érveit: „Adoramus versus orientent primo quidem propter divinae maiestatis indicium quod nobis manifestatur in motu coeli, qui est ab oriente. Secundo propter paradisum in oriente constitutum. Tertio propter Christum qui est lux H. Werner: Die Ostung mittelalterlicher christlicher Kirchen. Die Denkmalspflege, Berlin, 1899. I. H. Lästerte: La deviation de l'axe églises est-elle symbolique? Paris, 1905. E. Weigernd: Ostung in frühchristlichen Kirchenbau. Festschrift für Sebastian Merkle, Düsseldorf, 1922. J. Sauer: Symbolik des Kirchengebäudes und seiner Austattung in der Aufassung des Mittelalters. Freiburg, 1924. 54 Cyril/ Vogel: Sol aequinoctialis. Problèmes et technique de l'orientation dans le culte religieuses. Revue sciences religieuses, 1962. fasc. 3 — 4. 175—211. lap. 55 Lexikon für Theologie und Kirche, VII. Freiburg, 1962., 1239 95. lap. Vö.: Amrogio Donini: Korok, vallások, istenek. Bp. 1961. és Helmuth von Glasenapp: Die nichtchristliche Religionen. I —II. Frankfurt am Main, 1957. 56 A kereszténység Nap-szimbólikájára vonatkozóan az egyik legteljesebb összefoglaló mű: Fr. J. Dölger: Sol salutis. Gebet und Gesang im christlichen Altertum. 2. ed. Münster i. W. 1925. 57 Didascalia Apostolorum (220 körül): „Orientent versus oportet vos orare, sicut et scitis scriptum esse: Date laudem Deo qui ascendit super caelum caeli ad orientem". — „Keletfelé fordulva kell imádkoznotok, mint tudjátok és írva is van : Mondjatok dicséretet az Istennek aki felszállt az egek egébe kelet felé". Lásd: Polycarpus Radó: Enchiridion liturgicum. Róma, 1961. 1., 49— 50. lap. 58 Az arccal kelet felé való temetés szokását a keresztényeknél már a Callixtus katakombában is megfigyelhetjük, de hazai példa rá a pécsi ókeresztény temető is. Lásd: Szőnyi Ottó: A pécsi ó-keresztény temető, sírkamrái és kápolnája. Magyar Művészet (1929). 542. lap. A középkor folyamán ez a ritus általános maradt. Guillaume Durand (1230 körül —1269) így ír erről: „Capite ad occidentem posito, pedes dirigat ad orientem, in quo quasi ipsa positione orat et innuit, quodpromptus est ut de occasu festinet ad ortum, de mundo ad saeculum". — „Miután a fejet nyugat felé helyezték el, a lábat kelet felé irányítják, amely helyzetben (a halott) mintegy maga mondja és helyesli, hogy kész arra, hogy a halálból a feltámadásba, a világból az örökkév.dóságba siessen". Lásd: Dölger i. m. 136. lap. 59 Durand: „Porro licet Deus sit ubique tarnen sacerdos in altari et in divinis off ici is debet ex institutione Vigilii papae (537—555) versus orientem orare". — „Habár az Isten mindenütt jelen van, mégis a papnak az oltárnál és az istentisztelet alatt Vigilius pápa rendelkezése szerint kelet felé fordulva kell imádkoznia". (Rationale divinorum officiorum, V. 2. 57.) Közli: C. Vogel: i. m. 213