Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Erdei Ferenc–Kovács Béla: A váraszói románkori templom feltárása és helyreállítása

Л ROMÁNKORI TEMPLOMOK KELETELÉSÉNEK KÉRDÉSE A kutatók között nem ismeretlen ugyan az a tény, hogy a románkori templomok nagy részének szentélye megközelítően kelet felé esik, mégis szükségesnek tartjuk, hogy éppen a váraszói templomnál végzett méréseinktől és megfigyeléseinktől indíttatva a kérdéssel részletesebben is foglalkozzunk. A hazai szakirodalom néhány, a témát érintő tanulmánya részben elnagyoltsága, részben pontatlan mérései és számításai miatt csak erős kritikával használható; végső következtetésük sem helytálló.

18 A külföldi kutatók közül С V. L. Charlier, H. Nissen és Lockyer együtt végezték kutatásaikat egyiptomi, görög, római és ókeresztény templomok keletelésével kapcsolatban. Nissen szerint a görög és római vallásban a kultikus épületeket az istenség ünnepén tájolták be. Feltevése, hogy ,,. . .jeder einzelne Gott hat so gut wie der Mensch seinen durch den Kalender bestimmten Geburtstag und sein Tempel ist so gerichtet, dass die Strahlen der aufgehende Sonne an dem Geburtstag des Gottes in die Achse des Tempels, damit auch auf das Bild selber fallen".

w Nissen 33 római templomnál végzett mérése egyetlen esetben sem igazolta feltevésének helyességét. Megkísérelte ezt az elvet keresztény, különösen a vértanúk tiszteleteié felszentelt templomokia is alkalmazni, de 221 templom közül csak néhány esetben egyezett meg a templom titulusának napja a templom betájolásának napjával. Nissen véleményét igyekezett alátámasztani Otte tanulmánya is,

:

" aki a templomoknak a védőszent napján való kitűzését a limburgi kolostortemplom alapkő letételének időpontjával akarta bizonyítani. A templom alapkövét II. Konrád császár 1030. július 12-én helyezte le és ennek a dátumnak hozzávetőlegesen meg is felel a templom ÉK —DNy-i irányítása. Otte az eltérést a pontatlan kitűzéssel magyarázza, bár Niebuhr a római földmérők gyakorlatát és kezdetleges műszereit amelyeket a középkorban is használtak elégségesnek tartja a megközelítően pontos tájolás és kitűzés elvégzéséhez."

1 Egy másik vélemény szerint Nissen feltevése bár érdekes, de nem kellően megalapozott/

2 A témával foglalkozó többi tanulmány szerzői is a Nissen által megkezdett úton haladtak, de megnyugtató választ a kérdésre nem tudtak adni.*

T,! 4S Lakits Ferenc: Régi templomok beirányítása. Mathematikai és Physikai Lapok 12 (1903) 220 227. lap. HalavátsGyula: A középkori templomok keleteléséröl. Arch. Ért. 32. (1912) 262-263. lap. Mindketten C. V. L. Cliarlier-пак, a lundi csillagvizsgáló igazgatójának 1902-ben az Astronomische Gesellschaft Göttingában megtartott ülésén elhangzott beszámolójára hivatkoznak. (Megjelent: Vierteljahrschrift der Astronomischen Gesellschaft 37. II. 1902.) Lakits hazai templomokra vonatkozóan is végzett számításokat (pl. a budavári Nagyboldogasszony templom, belvárosi plébániatemplom és a volt helyőrségi templom), de ezek teljesen hibásak. Újabban Levárdy Ferenc: Pannonhalma építéstörténete с tanulmányában kísérelt meg az apátsági templomra számítást végezni. Pontatlan mérése^ és helytelen számítása miatt ö is helytelen következtetésre jutott. (Lásd: Művészettörténeti Értesítő, VIII. 1959. 2 3., 108. lap.) - Vö. még: Szőnyi Ottó: Régi magyar templomok. Bp. é. n. 26. lap. 4

'

J H. Nissen: Über Tempel-Orientierung. Rheinisches Museum für Philologie, XXVIlI., XXIX. és XL. H. Nissen: Orientation. Studien zur Geschichte der Religion, Heft 1 3. Berlin, 1906., 1907., 1910. Lásd: F. X. Kruuss: Real-Encyklopädie der christlichen Alterthümer. I II. Freiburg, 1886. II. 560. lap. 60 H. Otte: Handbuch der kirchlichen KA des deutschen MA. Lásd F. X. Krauss i. m. II. 560. lap. 51 Uo. II. 561. lap. 52 Dehio: Die kirchliche Baukunst des Abendlandes. Stuttgart, 1884. I. 91. lap. 5:1 A témával foglalkozó fontosabb munkákat itt közöljük: Alberdink Thijm: Die heilige Linie. Amsterdam, 1858. 212