Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Erdei Ferenc–Kovács Béla: A váraszói románkori templom feltárása és helyreállítása

33. kép A hajó északi falán lévő lefaragott boltozati ívek A szentély és a hajó méretei is összevetve bizonyos arányokat tükröznek. Például a hajó belső szélessége megegyezik a szentélynek a diadalív belső (a hajó felé eső) szélétől mért mélységével. A hajó aránya 4 : 5. A nyílások kialakítása és arányai szintén jellegzetesek. A tölcsérbélletes ablakok felül félköríves lezárásúak, lefelé a könyöklőnél szélesedőek. A nyílás a fal közepén (a legkeskenyebb részen) elszedett bordával keretezett. A kapu, amelynek faragott, profilos bélletkövei kb. 50%-ban megkerültek, lényegében eltér a szokásos, oszlopbélletes kapuktól. Eredetileg a falsíkból kiálló, téglaalakú befoglaló formában elhelyezett profilos bélletkövek képezték a kapu keretezését melyet vízszintes párkánnyal zártak le. A béllet a nyílás felett félköríves lezárású. A kapu és az ablakok arányainál szembeszökő a négyzetes arányhálótól való eltérés; a 45°-os szögek alkalmazása mellett már a 60°-os szögek használata a jellemző. A „mester" tulajdonképpeni kézjegye a szentélyen és a hajón lévő párkány. Komponáló készsége, díszítő hajlama és nem utolsó sorban technikai tudása itt csúcsosodik ki. A szentélyen a háromrészes főpárkány legalsó része a szokásos ívsor: egy-egy félkörív kb. 13 cm sugarú, keskeny, lépcsősen visszaugratott tagozattal keretezve. A 6 cm-t kiülő keretezés alul 45

c-os hajlásban ferdén visszavágva fejeződik be. Ezeknek a kb. 35 cm széles elemeknek egymás mellé helyezésével alakul ki a főpárkány alsó része. A középső rész két sormotívumot foglal magában: fogrovatot és gyémántmetszéses, négyágú csillag alakú motívumsort. Erre kerül a tulajdonképpeni koronázó rész, amely három tagozatból: pálcából, horonyból és lezáró lemezből áll. 205