Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Erdei Ferenc–Kovács Béla: A váraszói románkori templom feltárása és helyreállítása

A hajó falkoronáinak vizsgálata során az északi oldalon az egykori ívsoros párkányhoz tartozó köveket találtuk eredeti helyükön, de teljesen lefaragott ívekkel. Ezek lényegében megadták a hajó párkányának magasságát. A románkori fa! karzat feletti részén a fal elkeskenyedett, melyet élére állított téglával és kővel töltöttek ki a bővítés során. Ez csak az északi falon maradt meg, a déli részen mint már korábban említettük — a karzat felőli falat elbontották. Innen egy kockafejezet (lábazat?) került elő. A karzat és a hajó valaha boltozattal lehetett fedve; a lefaragott boltozatkísérő ívek és vállkövek (?) a kutatás előtt is jól láthatók voltak. Az ásatás során a boltozathoz tartozó néhány töredékes borda került elő. Végeredményben a kutatás befejezése után profilos faragott kövek, kváderkövek, nagymennyiségű lapos terméskő (erdei kő) és В О (Báró Orczy) jelzésű tégla került kibontásra. A téglát főleg a nyílások kialakításánál használták. Ha megfigyeljük a XVI. századi sekrestye és ossarium, valamint a cinterem-fal anyagát, amelyek szintén lapos-hasadású terméskőből készültek, arra a következtetésre juthatunk, hogy ezeket, illetve ezek meglévő maradványait elbontották és ez képezte a románkori kőanyag mellett az új építőanyag zömét. Ez érthető is, hiszen a XVII1. századi feljegyzésekből láttuk, hogy a többszöri nekibuzdulás, a kőgyűjtés sem vezetett eredményre és így lényegében a lehetőségekből, a helyi adottságokból kellett kiindulni. Ezt igazolja a kisméretű bővítés is, amely csupán egy karzat mélységig (kb. 3,5 méter) terjedt és a nyugati, bejárati homlokzat igen egyszerű — négy lizénával keretezett három mezős — architektúrája. A vegyes falú homlokzatok takarására a templomot kívül-belül vakolattal látták el, amely a 15 éve pusztulásnak kitett templom kváderfalait még egy ideig védte az időjárás viszontagságai ellen. Ez a vakolatvédelem különösen a belsőben a hajó északi falán — lévő freskómaradványok esetében mondható szerencsésnek, 20. kép A XVIII. századi falban lévő másodlagosan beépített faragott kövek 197