Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)
Détshy Mihály: Munkások és mesterek az egri vár építkezésein (1493–1596) II.
tekintélyét igazolja az is, hogy a várkapitányok joggal tarthattak a bérfizetések elmaradása esetén munkabeszüntetéstől, vagy attól, hogy fizetés nélkül az olaszok meg sem kezdik a munkát.™ Fentiek ellenére nem egyszer tapasztalhatjuk, hogy a várkapitányok erőszakosan vagy önkényesen lépnek fel a jogaikért vagy járandóságaikért kiálló olaszokkal szemben is. Többször fordul elő, hogy nem fizetik ki a kőművesek megdolgozott bérét, vagy az emiatt, illetve szerződésük lejártakor távozni kívánó mestereket erőszakkal visszatartják. 111 Az erkölcsi és anyagi megbecsülés hasonló fokát tapasztaljuk a többi szakma Egerbe érkező képviselőjével szemben, mint a kőműveseknél. Ezeket valószínűleg céhük és városuk tanácsa védi az önkényeskedésekkel szemben. A megbecsülés forrása nyilván ezek esetében is a ráutaltság, hiszen a felsőmagyarországi városok mesterei sem szívesen vállalkoztak az egri munkával járó veszélyes utazásokra. Jellemzőek ene Veráncsics levelei, melyekben a kassai tanácstól az ottani üvegesmester kiküldését szorgalmazza. Más a helyzete a helyi és környékbeli mestereknek, akik valószínűleg más munkalehetőség hiányában a vár tisztségviselői önkényének inkább ki vannak szolgáltatva, és kénytelenek az általuk megállapított, az idegen mesterekénél lényegesen alacsonyabb fizetést elfogadni. A várépítkezés legsúlyosabb terheit közvetlen és átvitt értelemben is a jobbágyság viselte. Az erődítési munkák költségeit a jobbágyság adóiból fedezik. Ugyanakkor a munkák nagy része is rájuk hárul robot-kötelezettségeik folytán. A fennálló társadalmi és termelési viszonyok között ez természetes is. Még csak szóba sem kerül, hogy a jobbágyság munkájával a saját védelméről is gondoskodik. A megyék birtokos közösségéhez intézett uralkodói leiratok a nemességet azzal serkentik jobbágyaik robotmunkába küldésére, hogy a vár megerősítése a birtokosok és javaik biztonságát szolgálja. 472 A jobbágyok csak mint termelőeszközök szerepelnek, és ha a vár tisztségviselőinek egy-egy intézkedésében, mellyel a robotosok ínségét enyhítik, a könyörületesség és részvét nyomait is felfedezzük, intézkedéseik végső célja a csaknem munkaeszközként kezelt jobbágyok munkaképességének megőrzése. Az egri várat, melyet 1552-ben Dobó István és csekély számú magyar védőserege a török túlerővel szemben dicsőségesen megvédett, 1596-ban kapitánya, Nyáry Pál, tisztjei biztatására és idegen zsoldosai nyomására feladja. Ezzel munkások és mesterek százainak öt évtizedes fáradságos munkája is kárbavész. Munkájuk, melynek célja causam ulterius interpellare cogantur."; Hasonlóan a Ben. Res. 1551. jún. 2. a Bécsből küldött üveges ügyében: ,,Et si rem secundum eius indicia depraehenderitis, Denuo dicto Dobo serio nostro nomine mandetis, ut dictum Georgium Rész de restanti Salario suo omnino et totaliter sine ulla ulteriore dilacione aut mora quietum et contentum reddat . . ." (lásd a 239. jegyzetet). 470 OL. Ben. Res. 1553. ápr. 9. melléklete, Bornemissza Gergely várkapitány felségfolyamodványa, melyben a helyreállításokhoz pénzt sürget: ,,. . .frustra etiam muratores, quos in dies expecto, hie desidentes ociabuntur, quia certus sum ipsos sine praesenti pecunia nullum laborem incohare velle." Valószínűleg munkabeszüntetésre utal az 1555. évi számadás (F. L. 2128. f. 3.) alábbi kitétele: ,,. . . quo die finem laborum fecerunt. . .", miután a kőműveseknek több havi bérükkel tartoznak már. 471 A három olasz kőműves panaszában: „Nos quoque discedere voluimus, sed obstitit capitaneus dicti loci . . ."; ,,. . . voluimus abire, sed non est permissum, et sic ibi quasi schlavi retenti sumus." (OL Ben. Res. 1555. febr. 3. mell.); ,,. . . illinc discedere voluissemus, id nobis nequaquam concessum fuit, Immo ordinarunt Janitoribus, ut ipsi nos extra castrum exire non permitterent. . . tamquam empti servi retenti fuimus . . . (OL. Ben. Res. 1555. febr. 23. mell.) 472 „. . . pro vestra omnium defensione, vestraque et vestrorum bonorum salute et conservatione . . ." (I. Ferdinánd leirata Sáros megye nemeseihez, F. L. 1180. 18. es. V.); „Secus quantum vobis vestra salus ac permansio chara est, non facturi." (Leirat Bártfa város lakosságához, ou.) 12 Az Egri Múzeum Évkönyve 177
