Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)
Szabó János Győző: Honfoglaláskori sírok Eger-Répástetőn
Vaskés, hegyesedő markolatnyúlványa ép, pengéjének alsó része hiányzik. Háta ívelt, éle szakadozott. (H.: 9,35 cm, a markolatnyúlvány hossza: 3,8 cm, penge sz.: 1,5 cm) (4. t. 1.). Az ásatás során került felszínre: Nyílhegy, vasból kovácsolt kétélű pengéje lándzsa alakú, tüskéje rézsútosan letörött, a pengeszélek helyenkint töredezettek, a pengecsúcs csorbult. (H. : 9,6 cm, pengehossz 6,5 cm, rekonstruált eredeti legnagyobb pengeszélessége: kb. 2,5 cm) (4. t. 5.). Vaszabla, az 1. sír visszahányt földjének felső rétegéből került elő, feltehetőleg a 2. sírhoz tartozik. Egyszerű csikózabla; egyik karikája hiányzik, a másik összelapított és átszakadt. A karika és a szárak négyszögű rúdból kovácsoltak. (Hossza kiterítve: 21,2 cm, a szárak hossza: 9 cm, 9,1 cm, a karika átmetszete: 0,56—06 cm) (4. t. 6.). A 2. sírban is kétségtelenül férfit temettek el, tegezt adtak mellé. Lovat is áldoztak neki. A férfi életkorát a talált embertani anyag alapján megállapítani nem lehet. Településtörténeti szempontból is van a répástetői síroknak jelentősége. Az új honfoglaláskori lelőhely ismerete hozzásegít bennünket ahhoz, hogy Eger egykori megszállásáról világosabb képet kaphassunk. Egerben ill. a város peremterületein X—XI. századi emlékanyag eddig 6 különböző helyről került felszínre. (11. ábra.) 1. Az egri várban a XII. század végére felépült új székesegyházban Pataki Vidor a harmincas évek feltárásai alkalmával néhány olyan másodlagosan befalazott faragott követ talált, amelyet Möller István a XI. századra keltezett. (Az anyag közöletlen.) 107 2. Eger-Szépasszonyvölgyben 1898—99-ben, a Hajdúhegy szőlőiben földforgatás alkalmával több sír jelentkezett, amelyet Bartalos Gyula módszeres feltárása követett. Az emlékanyag és a temetkezési szokások alapján a sírok többségét a X. század második felére keltezhetjük. (A leletanyagot már 1899-ben leközölték). 100 3. Eger-Almagyaron, a szőlőhegyen 1904-ben rigolirozáskor talált leleteket ásatással nem hitelesítették, sőt a visszahányt emlékanyagot sem engedte a tulajdonos kibontani. A felszínről begyűjtött ill. megmentett tárgyakat 1911-ben közölték le. Ez a temető szintén a X. századra keltezhető. 109 4. A répástetői lelőhelyre is mint láttuk szőlő alá forgatáskor bukkantak rá. A megismert temetőrész kora a X. század első felénél aligha tehető későbbre. 5. Eger—Kiskanda dűlőben, a mai Lajosvárosban egy kard került felszínre (valószínűleg sírból) a harmincas években, a leletet a Nemzeti Múzeumnak ajándékozták. A kardtípus a X. és XI. században egyaránt előfordult. (Még közöletlen) 110 107 Pataki Vidor, Az egri vár élete. (A ciszterci rend egri Szent Bernát gimnáziumának értesítője. Eger 1934) 9. 1. és 6. jegyzet. j " 8 Bartalos Gy., Arch. Ért. 19(1899) 353—358. 109 Gallasy L., Arch. Ért. 31(1911) 76-77. 110 MNM Tört. Múz. szkitakori és népvándorláskori napló: 6(1938). ÍJ* 131
