Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Szabó János Győző: Honfoglaláskori sírok Eger-Répástetőn

A honfoglaló magyarságnál az a halott, amelynek ártó lelkétől tartaniuk kellett, tehát akinek a temetésén valamilyen óvatossági rendszabályt alkalmaztak, elföldelhették bár a legnagyobb pompával is, de övét nem kapta meg. Az összegyűjtött anyagban öves sír nem szerepel.

106 A kenézlői temető 14. sírjában egy közösség vezető férfia nyugodott. Bal lábfejét levágták, azt Jósa András külön megtalálta a sírban (a csontok anatómiai rendje szerint). Megkapta ezüstlemezzel borított tarsolyát (egyik hatalmi jelvényét), de a díszövét nem adták oda. — Ezekután nem latszik indokolatlannak az a feltevés, hogy a répástetői 1. sír előkelő halottjának felövezetlensége és tetemének átszúrása között összefüggést keressünk. A szokásanyag ismeretében valamit még megérthetünk: azt, hogy miért is találtunk egy eredetileg rongált pengét a mellében. A halottat ugyanis új késsel átszúrni nem volt szabad, csak régi rozsdás pengével. De a régiekkel is csak olyannal, amellyel kenyeret (élelmet) még sohasem szeltek. Ilyen darab lehetett az 1. sírban talált penge is. 2. s í r A 2. sírban eredeti összefüggéseket egyáltalán nem találtunk. Pedig csupán a sír nyugati végét bolygatta meg a földforgatás, ahonnan állítólag egy halmazban került napvilágra vasból készült tegezfül és merevítő pálcák, vaskés és vastörmelék, alig 20—25 cm mélységben. Az előbukkanás helyét Kovács Béla megjelölte, s így a sír feltérképezése később nem okozott nehézséget. Egy ló állkapocstöredékének és vele együtt előkerült két kis kerek (elporladt) bronzdísznek pontosabb helyzetét nem ismerjük, a sírrajzon ezeket Zacharidesz elbeszélése alapján jelöltük meg (szaggatott vonallal). A módszeres feltárás a keleti sírrészen két emberi comb-, ill. sípcsont középső töredékét, ló állkapocstöredékét és végtagcsont töredékeket hozott felszínre, 25—45 cm közötti szinteken. Az emberi csontok egymással derékszögben 42 cm mélyen feküdtek, ezekkel egy magasságban bukkant ki tőlük észak felé egy háromszögű vasnyílcsúcs. (10. ábra.) Zacharidesz úgy nyilatkozott, hogy terepegyengetés céljából földet éppen e sír tájékáról hordott 1958-ban, akkor kb. 30 cm mélységig hatolt, de leletekre nem emlékszik. Pedig valószínű, hogy nem sírfosztogatók dúlták ilyen mértékben fel, hiszen a várható emberi, ill. lócsontokból alig maradt valami. A sírgödör egykori tájolására a leletanyag által elfoglalt földterület hossztengelyét vettük alapul : ez a vonal 60°-al tér el északtól nyugat felé, tehát az 1. sírral csaknem párhuzamos fekvésű lehetett. A 2. sír tárgyi emlékanyagának vizsgálata nem bővítheti a honfoglaláskori műveltségről alkotott képet. A megmaradt, leginkább töredékes állapotú leletek szokványosak. A feltárás előtt a múzeumba szállított tárgyak: Tegezvasalások, merevítő pálca töredéke (H. : 9,03 cm), fültöredék egy szegeccsel (H.: 4,15 cm). Egy levél alakú pengével és félcsöves nyúlvánnyal ellátott vastárgy (a nyúlványban famaradvány) is a tegez vasalkatrészeihez tartozott. Hasonló formájú vasalás a tegezfülek megnyúlt szárain látható épebb leleteken. Hajlott pengéje és aránytalanul vaskos nyúlványa miatt sem tekinthetjük nyílhegynek, bár az első benyomás megtévesztő lehet. (H. : 6 cm, Sz. : 1,55 cm) (4. t. 2—4.) 10f> A zempléni rangos (törzsfő?) sírban talált öv Fettich N. szerint nem a halott saját öve volt. Szíves szóbeli közlés. 9 Az Egri Múzeum Évkönyve 129