Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 2. (1964)

Szabó János Győző: Honfoglaláskori sírok Eger-Répástetőn

A szomszéd népek néprajzi anyagából megismert eljárások közül mindazok kimutathatók a VIII—XIII. századok késő-avar, ill. szláv kultúráiban, amelyek a régészeti feltárások során egyáltalán felismerhetők, a sírba-lövés (nyilazás) szokását csak késő-avar sírokban figyelték meg.

84 Ha a X. századra leszűkítve folytatjuk vizsgálatainkat és kizárólag a honfoglaló magyarság által megszállt területeken belül nézünk körül, szintén megtaláljuk csaknem mindegyik művelet nyomát a síranyagban. Ezekre külön egy-egy példával szolgálunk. Kölessel szórták végig a Zemplén mellett elföldelt rangos honfoglaló magyar férfi koporsóját. Magvakat a csontváz alatt is találtak. Ezt az értékes adatot V. Budinsky —Kricka mintaszerű feltárásának köszönheti a tudomány.

85 Há/ónehezék fordult elő a zalavári X. századi temető 276. sírjában. A csontváz bolygatottságára legfeljebb az vallana, hogy jobb combcsontja a kinyújtott bal alsó végtagot a térd felett keresztezte s a jobb alsó végtag hiányzott. E hiánynak és a combcsont furcsa helyzetének azonban babonás magyarázata is lehet. Ugyanis a koponya a helyén, de arccal lefelé fordítva jelentkezett. Ilyen körülmények között a koponya közelében talált hálónehezék hálódarabra utal, s szerepe egyértelmű. Idős nőt temettek ide.

86 A lábak összekötözésére aldebrői ásatásunk is példával szolgálhat. A 25. sírban a jobboldalára fektetett nő behajlított lábai a térdnél keresztezték egymást. A koponyát arccal a sírfalhoz szorított helyzetben találtuk.

87 A sírfenék felé fordított arccal való eltemetés legrégibb adata az 1878-ban előkerült Székesfehérvár-demkőhegyi nő sírja. Az előkelő halottat fordított tájolásban, kelet-nyugati irányban helyezték a sírgödörbe.

88 Kővel nyomták le a zalavári X. századi temetőben a 193. sz. sír férfi halottjának mindkét lábát, a 61. sír halottjának a fejére raktak téglát. Az ásató a sírokat bolygatottnak tartotta, a csontok összefüggése helyenkint zavart volt.

89 A lábfejek levágására máig a legjobb példa a hencidai temető 5. sírjában talált előkelő nő csontváza. Fettich Nándor a csontváz mellett nemcsak a lábfej csontjait tárta fel, de a lábbeli bronzgombjait is megfigyelhette rajta.

90 A lefejezésre azért a pilinyi honfoglaláskori temető 3. sírja a legjobb adat,

91 mivel a hanyatt fekvő, nyújtott végtagú férfi lábai közé tették a fejét; a levágott fejnek a halott testére való helyezése longobárd vagy avarkori sírokban jól ismert jelenség, és számos néprajzi adattal rendelkezünk.

92 84 Az avar, ill. szláv régészeti emlékanyag vámpírikus vonatkozásaira külön nem térhetünk ki. A javasolt óvatossággal kezelve is e kérdést számos adat áll rendelkezésre és a korszerű feltárások ezt az anyagot jelentősen meg fogják növelni. Ami a sírbalövést (nyilazási) illeti, erről először László Gyula tett említést, csak avarkori adatokat ismert (HMNÉ 482). 85 Fettich Nándor szóbeli közlése alapján, aki V. Budinsky — Kritikával közösen dolgozza fel a leletanyagot. E helyt is köszönetünket fejezzük ki, hogy az adatot felhasználhattuk. 8G Sós Ágnes, Die Ausgrabungen Géza Fehérs in Zalavár, AH 41 (Bpest 1963), 78. — Pontos sírleírás, méretarányosan leközölt rajz; a feldolgozó e sírt nem kommentálja. 87 A szerző 1962. évi feltárása, közöletlen. Fénykép és 1 : 5 arányban készült rajz, sírleírás az egri múzeum adattárában. 88 Nagy G., Arch. Ért. 12, (1892), 301. 89 Sós A., Die Ausgrabungen. 61., 76., 86. — A kővel való lenyomás szokásának bizonyos helyi adottságok az előfeltételei, az Alföldön pl. ez kevéssé várható. A zalavári példák, mivel ott a sírok kőpakkolása is előfordul, fenntartással fogadhatók csak el. 90 Fettich Nándor. A honfoglaló magyarság fémművessége. AH 21, (Bpest 1935), 96. lJl Nyáry A., Arch. Ért. 22 (1902) 228. 92 Benninger i. m. 770. — Kovrig i. m. 72 73. — Bächtold Stäubli. 126