Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Szabó János Győző: A honfoglaláskori lemezes korongok viselete

célját szolgálhatták. Némelyikük a hátsó lemezt nem is érintette, utólagos jellegük tehát kétségtelen.

30 Csallány megfigyelései bonyolítják a korongok felerősítéséről alkotott képet, és arra intenek, hogy funkcionális szempontból a nyílásokat több osztályba soroljuk. Azoknak a szegecseknek a nyílásai, amelyeket az alátét lapok felerősítésére készítettek, vagy amelyek a bőrpántra való szegezes célját szolgálták, a korongokkal egyidöben jöttek létre. Az ilyen nyílásokat a mester keze a munkafolyamat végén egyszerre készítette el úgy, hogy minden lyukat azonos oldalról ütött ki. Más lemezes készítmények, kiváltképpen a tarsolydíszek példáin erről meggyőződhetünk. Kevésbé érthető, bár a tények erre vallanak, hogy a korongokon felvarrás célját szolgáló nyílásokat, a másodlagos szegecseléseket szinte következetesen az ellentétes felületről ütötték ki. Néhány példával megvilágitjuk : A tiszabői töredékes korongpár egyik példányán két szegecslyuk egymás mellett látható, ezeket a díszített oldal felől ütötték át. Ugyanitt, de kissé távolabb a peremnél apró kerek nyílás csupán felvarrás célját szolgálhatta, — és a hátsó oldalról átszegezett. Ugyanezt figyelhetjük meg a poncolóval díszített nagyrévi töredéken. A dunaszekcsöi korongpár épebb darabján a két csoportban látható szegecsnyílásokat hátulról ütötték át. Egy hasonló nagyságú, de kissé félreeső szegecslyuk — utólagos erősítés — elölről átütött. A Szob-kiserdei korongoknál egy darabon 4 nyílás-csoport figyelhető meg, 2—2—2—3 elosztásban. A tágasabb három lyuk hátulról átütött, a többiek aprók, csupán a felvarráshoz készültek és elölről átlyukasztották. A Szob-kiserdei korongokat tehát csak egy helyen szegecselték fel a börpántra, viszont három irányban is a ruhára varrták. Ami a szegecselést illeti, a szobi lemezek tulajdonképpen nem társtalanok. Példának csak a Dormánd-hanyipusztai temető 1. sírjának korongjait hozzuk fel. A 3—2 nyílás-csoportú lemezeken a kettős lyukak a díszített felületről, míg a hármasok hátulról átütötték. Ez annyit jelent, hogy a hármas szegecsnyílások az előbbiekkel nem egy munkafolyamatban készültek. Az előbbiek figyelembevételével elképzelhető, hogy a korongoknak egy helyen való rögzítése a szíjon rendeltetésüknek megfelelt, s csak a viselés tapasztalatai követelték meg a ruhára felvarrást, az átellenes szélen is a bőrre szegecselést vagy mindkettőt. A korongok felerősítéséről szóló ismereteink birtokában most próbáljuk gondolatban ezeket a ruhán az emlők felett elhelyezni. Formális szempontból ötféleképpen is elképzelhető a korongoknak a mell felett való rögzítése: 1. Úgy viselték, ahogy a sztyeppék kőszobrain látjuk, ahol a két korongot a mellen szíjazat kötötte össze, és mindegyikből két irányban fut valami pánt: a vállon át és a hónalj alatt. A honfoglaláskori korongot azonban csak egyetlen bőrszíjra erősítették fel. 2. A két korongnak egy közös szíjra történt felerősítése megfelelne a technikai feltételeknek: vízszintes irányú vonalban áthurkolta a törzset a mell magasságában. De a régiek tapadó anyagokat viseleti darabok rögzítésére nem használtak. Ennek hiányában viszont a melltartó vagy a kebeldísz menthetetlenül lecsúszik mozgás közben, ha csupán vízszintes kötést alkalmaznak. 3. Hátha éppen a felvarrásra szolgáló nyílások adnak magyarázatot? Ha a korongokat csak egy ponton is a ruhára varrták, a mellen keresztül futó szíjazat tartása már biztosabbá vált volna. Talán elfogadhatnánk az ötletet, de épebb darabjaink többségéről megállapítható, hogy a szegecseléseken kívül nem ismertek más rögzítési módot. S ha fel is tennénk, hogy a lemezeket mind felvarrták: a törzset áthurkoló szíjazatot még mindig nehezen tudnánk elképzelni két állatalakos korongpár esetében, amelyeken a szegecsek az állat feje ill. háta felett és a lábak alatti peremszélen láthatók. Ha ezeket a lemezeket egy vízszintesen futó szíjra helyezzük el, az ábrázolás dőlt irányú lesz, ami visszatetsző és nevetséges benyomást kelt. 4. Hogyan fest a dolog akkor, ha a korongok két függőleges szíjra nyertek felerősítést, külön-külön? Ha egy-egy bőrpánt a vállakon át ívelődött, majd a derékon elől és hátul az övbe futott. Sajnos az utolsó szavak kimondásával már az egész felett 30 Csallány D. i. h. 100