Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Szabó János Győző: A honfoglaláskori lemezes korongok viselete

A HONFOGLALÁSKORI LEMEZES KORONGOK VISELETE A honfoglaló magyarság reánk maradt ötvösemlékeinek egyik legszebb csoportja a tenyérnyi nagyságú, bronzból vagy ezüstből készült lemezes korongok. A korongos lemezekre a szerényebb darabokon mértani idomokat préseltek, többségük azonban igényesebb munka: poncolóval leveles-indás díszt, ritkán állatalakot vertek a külső felületre. Néha domborúvá alakították az egész darabot; máskor csak a beponcolt mintát domborították ki a háttér lekalapálasaval. A kiemelés célját szolgálta az aranyozásnak olyan módja, amikor a mintát szabadon hagyták. Bronzlemezeknél viszont éppen a levéldíszt futtatták be ezüsttel. Drágább ékszer volt az ezüstkorong, gyakran megerősítették úgy, hogy sima bronz vagy vas alátét lappal szegecselték egybe. De olyan korong szélein is láthatunk szegecseket (szegecsnyílásokat), amelynek alsó lemeze nem volt. Ez is elárulja, hogy a korongokat más tárgyak felületére rögzítették. A korongok általában párosan szerepelnek. A korongok stílusát, készítésmódját a többi lemezes készítménnyel: a tarsolydíszekkel, szablyaborításokkal, süvegdísszel és ezüstedénnyel együtt lehet és kell is tanulmányozni, oly nagy a hasonlóság közöttük. Erről a kérdésről már évtizedekkel korábban is beható elemzések láttak napvilágot.

1 Kevésbé hangsúlyozták azonban azt a még szorosabb rokonságot, amely a korongokat a tarsolydíszek mellé sorolja. Alak és méret dolgában már csak a pajzs-szerű tarsolylemezekhez állnak közel. A korongok átlagos átmérője csaknem megfelel a tarsolylemezek legrövidebb szélességi méreteinek.

2 A kétféle lemezdísz hasonló számú leletegyüttesben került elő;

3 a többi honfoglaláskori ékszerféleség (beleértve az öntött darabokat is) vagy sokkal nagyobb számban jutott felszínre, vagy lényegesen kevesebb van belőlük. Lemezes tarsolydíszt csak előkelő férfiember viselhetett, aki egy társadalmi közösség vezetője volt.

4 Arról viszont, hogy a korongok milyen társadalmi rangot jeleztek, még nincsen fogalmunk. Sőt, azt sem látjuk világosan, hogy hol és hogyan viselték. Első lépésként ez utóbbit kellene tisztázni. 1 Fettich N., A honfoglaló magyarság fémművessége. AH 21 (Bp. 1935), Fettich N., Die altungarische Kunst. (Berlin 1942). 2 A tarsolylemezek legkisebb szélessége 8—9 cm közötti, a korongok átmérője 7—8 cm. 3 Tarsolylemezek 23 sírból ismeretesek (Felsorolásukat legutóbb a következő helyen olvashatjuk: Szabó J. Gy., Vasból készült honfoglaláskori tarsolylemez Turkeve környékéről. A turkevei múzeum évkönyve. (Turkeve 1961) 25. lap és 1. j.—Egy újabb lelőhellyel egészíthetjük ki: Rétközberencs—Paromdomb. (Rég. füz. 13/1960/81.). Korongok 33 sírból kerültek a múzeumokba (Felsorolásukat 1. alább). 4 A tarsolylemezes sírok felszerelése, de különösen egy temető rendjében elfoglalt helye mutat erre. Ez utóbbiról először és alapvetően írt: László Gy., A honfoglaló magyar nép élete (Bp. 1944). 95