Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)
Csepreghyné Mezernics Ilona: A Dobó István Vármúzeum ősálattani gyűjteményének tudományos jelentősége
a területen tenger hullámzott, míg a Dunántúl szárazulat volt. Ez a tény felveti azt a kérdést, hogy mivel állott kapcsolatban ez a Bükk környéki tenger? Az ősmaradványok adnak erre felvilágosítást. Ezek a képződmények ősföldrajzilag a Szovjetunió területén elterülő képződményekkel állanak kapcsolatban. A feltárás egyrésze a karbon időszak uráli alemeletébe tartozik. A Productus uralicus, Pecten ufaensis fajnevek is bizonyítják ezt a kapcsolatot, s a karbon időszakra jellemző egysejtűek (Fusulinák) is. Egertől kissé távolabb, az Uppony—Szendrői vonulatban gyűjtött korall-félék tanúsága szerint itt is vannak a nagyvisnyói kifejlődéssel egykorú képződmények. A gyűjtemény e részlege tehát világviszonylatban is jelentős, mert értékes adatokat szolgáltat a földtörténeti ókor ősföldrajzi képének kialakításához. A múzeum természettudományi gyűjteményének azonban tudományos szempontból kétségtelenül legértékesebb a téglagyár (irodalomban Wind-féle téglagyár. Makiári út) 120 m vastagságban feltárt agyagja, amely nemcsak a hazai szakirodalomban sokat vitatott rétegsor, keletkezését és korát illetően, hanem — s különösen az utóbbi években — mondhatnánk Európaszerte a tudományos érdeklődés központjában áll. Ma már szinte a külföldi geológusok és paleontológusok zarándokhelye lett, osztrák, német, francia, szovjet, lengyel, csehszlovák geológusok keresték már fel a lelőhelyet, tekintették meg a gyűjteményt és fűzték hozzá véleményüket a képződmények keletkezési korához. Sajnos az előrehaladó téglagyári művelés előbb-utóbb felszámolja a lelőhelyet, a kövületes rétegek idővel kimerülnek, hiszen a mintegy 50 éve feltárt szelvény kövületes rétegsorának helye is évről-évre hátrál, változik. A megszűnés veszélye, sőt sajnálatos ténye is emeli a gyűjtemény értékét. De miért olyan nevezetes ez a téglagyári agyag? kérdezheti joggal az olvasó. Van Eger környékén több téglagyár is, miért éppen ez áll az érdeklődés központjában? Mert míg a többi téglagyári agyag keletkezési kora ismert (oligocén közepe), addig az itteni agyag korához sok tudományos vita fűződik. A feltárá:ban agyag és homokrétegek váltakoznak, helyenkint gazdag ősállati maradványokkal. Ezekből, s főleg az utóbbiakból kiolvasható az, hogy keletkezése szerint a téglagyár területe partközeli, sekélyvizű ingadozó térszíni lerakódás. A fauna alapján az is régen tudott, hogy a földtörténeti újkor (kainozoikum), őstengerének maradványai ezek. A feltáráshoz nemcsak a tengeri állatok sokasága és szép megtartási állapota vonza a szenvedélyes gyűjtő-szakembert, hanem azért mert ez összehasonlításra alkalmas ún. kulcsfauna, bizonyos földtörténeti kor szempontjából vitatott korú rétegek megoldására alkalmasnak látszó rétegsor. À téglagyári nevezetes faunáról legrégibb adatot Böckh János geológusnál találunk. Részletesen először Telegdi Roth Károly foglalkozott az anyaggal, Legányi 191 l-es gyűjtésének feldolgozásával. Számos, a tudományra nézve is új fajt írt le: Murex paucispinatus, Pleurotomaegerensis, Surcula tricarinata, Nerita picta bükkensis, Terebra simplex, Chenopus callosus csigákat és a Cardium bükkianum és Cardium egerense kagylókat. Az új gyűjtési anyagot id. Noszky Jenő dolgozta fel részletesen, számos újabb faj és változat leírásával: az Euthria kochi, Euthriofusus szontaghi, Fusus lóczyi, Surcula lőrentheyi, Surcula telegdi-rothi, Chlamys schréteri, híres magyar geológusok és paleontológusok nevét, a Chrysodomus legányii pedig a lelkes gyűjtő nevét örökíti meg, míg a Voluta gárdonyii és Chrysodomus dobói elnevezések az egri nevezetes irodalmi, illetve történelmi személyekre utalnak. A faunához érdekes kiegészítő adatokat szolgáltatott Gábor Rózsa tanulmánya, melyben az Ampullina telegdi rothi, Cominella hungarica fajokon kívül az Egerea collectiva nevű csiga-faja nemcsak 62
