Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Csepreghyné Mezernics Ilona: A Dobó István Vármúzeum ősálattani gyűjteményének tudományos jelentősége

A DOBÓ ISTVÁN MÚZEUM ŐSÁLLATTANl GYŰJTEMÉNYÉNEK TUDOMÁNYOS JELENTŐSÉGE Vidéki múzeumok természettudományi gyűjteményeinek sajátossága — s különösen régi gyűjteményeké —, hogy érdekességek, vagy ritkaságok halmaza, mely nélkülöz minden rendszeres gyűjtési tevékenységet s megfelelő adatok hiányában tudományos szempontból jelentéktelen. Különösen áll ez az őslénytani (paleontológiái) gyűjtésekre, hiszen ennek a tudományágnak kevés művelője akadt a vidéki múzeumokban. Voltak természetesen a múltban is olyan vidéki múzeumok, ahol az ősmaradványokat szakértelemmel gyűjtötték, — hogy csak a veszprémi múzeumot említsük, — ahol kiváló szakember Laczkó Dezső működött és teremtette meg a Balaton-felvidék tudományos feldolgozásához az őslénytani és földtani bizonyítékok gazdag alapgyűjteményét. Kivételes helyet foglal el a vidéki természettudományi gyűjtemények sorában az egri múzeum őslénytani gyűjteménye. A múzeumi gyűjtemény alapját a művelődésügyi minisztérium azon intézkedése vetette meg, amely felmérve Legányi Ferenc gyűjteményének tudományos értékét, a gyűjteményt az egri múzeumba összpontosította, — aminek fejében a gyűjtő az egri múzeum megbecsült dolgozója és egyben a gyűjtemény gondozója lett. Kormányzatunk helyes múzeumpolitikájának köszönhető, hogy az értékes tudományos anyag megmenekült az elkallódás veszélyétől, s hogy a régebben ládaaljakban, összetákolt tálcákon tárolt, a tönkremenés veszélyének kitett gyűjtemény ma már legnagyobb részében rendezett, nyilvántartott s így összehasonlításra vagy fokozatos tudományos feldolgozásra készen áll. A gyűjtemény ma már közel 10 000 ősállati maradványt tart nyilván s többszázra tehető a csak feldolgozás után rendszerezhető és leltározható anyag. Felmerülhet természetesen a kérdés, hogy egy ilyen gyűjteménynek van-e jelentősége, haszna, gyakorlati értéke? Erre határozott igennel felelhetünk. Ma már az őslénytan (Paleontológia) nem csupán a leletek felhalmozásának, gyűjtésének és leírásának „tudománya", hanem a valaha élt ősállatok életmódjának és azoknak a környezethez való viszonyának tanulmányozásával olyan következtetéseket von le, melyek rétegtani (sztratigráfiai) alapot teremtenek s a gyakorlati geológiát szolgálják. A letűnt évmilliók ősmaradványainak meghatározása, feldolgozása, kiértékelése nemcsak a földtörténeti idők fejlődéstörténetére világít rá, hanem a népgazdasági szempontból értékes és nélkülözhetetlen gyakorlati nyersanyagkutatás elméleti alapjainak lefektetéséhez szolgáltat értékes adatokat. De fordítva is áll a tétel, mert a nagymérvű földmozgató munkák (építkezések, feltárások stb.) során felszínre kerülő anyag az őslénytani kutatások fellendülését segíti elő. Az elmélet és gyakorlat ilyen szoros kapcsolata megköveteli, hogy a tudományos kutatások és vizsgálatok ne véletlenül összehordott, hanem tervszerűen, céltudatosan összegyűjtött anyagon történjenek. 55