Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)
Andreánszky Gábor: A növényföldrajzi táj változásai Eger környékén a harmadiőszak folyamán
A NÖVÉNYFÖLDRAJZI TÁJ VÁLTOZÁSAI EGER KÖRNYÉKÉN A HARMADIDŐSZAK FOLYAMÁN A legutóbbi évek ősnövénytani kutatásai nagymértékben feltárták Eger környékének harmadidőszaki növényzetét. A közvetlenül Eger mellett fekvő kisegedi és windgyári lelőhelyek páratlanul gazdag oligocén növényanyagot szolgáltattak. A középső-miocén flóra Eger-Tihamérről, Andornaktályáról és a Fertővölgyből ismeretes. A felső-miocén lelőhelyek valamivel távolabbról, Felsőtárkányról, Mikófalváról, Balatonról, a Bán völgyéből és a Bükkhegység déli lábánál fekvő Sályról stb. származnak. A pliocént a kerecsendi agyagbánya képviseli. A kisegedi és kerecsendi flórák ideje közt több, mint 30 millió év telt el. Ez a 30 millió év nagy változásokat hozott a növénytakaróban. A változásoknak két nagy kormányzója volt: a mindenkori éghajlat és az a párharc, amely az itt már régebben élő nagyobb hőigényű poltava- és a harmadidőszak folyamán ezt lépésről lépésre kiszorító mérsékeltövi turgáji flóra közt folyt. Harmadidőszaki növényzetünk megítélésekor szem előtt kell tartanunk a következőket. Területünk mindig magasabb, nagyjából a jelenleginek megfelelő északi szélességen egy nagy szárazulat (Eurázia) nyugati oldalán feküdt. Az ismert lelőhelyek flórája a mezei, vagy dombi tájon élt s csak itt-ott találunk a maradványegyüttesekben magasabb térszintekről származó nyomokat. Ettől eltekintve a tengertől való távolság, a szárazulatok és vízzel borított területek eloszlása mindig változott. Ezek a változások két irányban gyakoroltak hatást a növényzetre: befolyással voltak az éghajlatra és a szomszédos területekkel való flórakicserélődést elősegítették, vagy gátolták. Az élettelen tényezőkön kívül a biotikus tényezők is nagyban befolyásolták az egyes fajok elterjedését. Egy növényfaj csak akkor marad meg egy bizonyos termőhelyen, ha a megadott ökológiai tényezők közt nemcsak életképes, hanem a többi növénnyel való konkurrenciában is meg tudja állni a helyét. Különben az olyan fajok, amelyek az illető termőhelyen életképesebbek, kiszorítják. A kisegedi és a kerecsendi flórák ideje közti hosszú évmilliókon keresztül az éghajlat és a növénytakaró mégis bizonyos korlátok közt változott. Sohasem alakult ki az egyenlítői övnek megfelelő típusosán trópusi, sem pedig ami mai éghajlatunknak megfelelő alacsony hőmérsékleten élő flóra. Az esőtlenség sem ért el olyan fokot,hogy teljes fátlanság uralkodott volna. Más szóval nagyjából közepesen nedves szubtrópusi növényzettel lesz dolgunk. A szubtrópusi övben az éghajlati adottságok és azzal a növénytakaró a mai viszonyok szerint is lényeges eltéréseket mutatnak nagy távolságokra, de kisebb térségeken is. A szárazulatok nyugati oldalán az éghajlat inkább száraz és a téli esők az uralkodók. Keleten magasabb csapadékosság mellett a nyári esők vannak túlsúlyban. De változnak a környezeti viszonyok a napnak való kitettség szerint is, ami a különböző lejtőkön eltérő arculatú növénytakarót eredményez. Az egyenlítői 39
