Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 1. (1963)

Tóth László: Gárdonyi és a szabadkőművesség

GÁRDONYI ÉS A SZABADKŐMŰVESSÉG Gárdonyi folyóiratai között lapozgatva két szabadkőműves közlönyt találtam: a Kelet 1891. januári és februári számát.

1 Gárdonyi és a szabadkőművesség — meghökkentő összefüggés. Mi közük lehetett egymáshoz, tagja volt-e valamelyik páholynak, hogyan, s mikor juthatott e füzetekhez, milyen tartalmú volt a korabeli szabadkőművesség, kapott-e a mozgalomtól, vagy e közlönyökből valamit emberi és írói fejlődéséhez? — s még megannyi kérdés tolakodott elő. Az első pillanatban csupán az volt bizonyos, hogy a Keletnek e két száma Gárdonyié volt, s nem később került könyvtárába. A megsárgult lapok ugyanis telistele vannak aláhúzásokkal jelzésekkel, (olvasás közben mindig buzgcn használta a ceruzát) s az első szám 9. és a második szám 32. oldalán sajátkezű széljegyzetek talál hatók. Márpedig, ha az övé volt, ha olvasta, s megjegyzésekkel látta el — sőt a többszínű jelzések arra utalnak, hogy többször is forgatta a lapokat — akkor érdemes megvizsgálni az összefüggéseket. 1. Gárdonyi Géza sohasem volt tagja szabadkőműves páholynak — legalábbis egy 1921-ben kiadott, s meglehetősen teljesnek tűnő névsorban

2 nem szerepel a neve. Hogyan került hát hozzá a két füzet, amikor éppen ezek egyikéből

3 tudjuk, hogy a szabadkőműves közlönyöket általában csak személyesen vehették át a páholytagek, s óvakodtak attól, hogy „profán" kezekbe kerüljenek. 1891-ben, a két füzet megjelenése idején a Szegedi Naplónál dolgozott Gárdonyi Géza. Szegeden ekkor már több, mint két évtizedes hagyománnyal működött az Árpád páholy. A Napló régebbi és korabeli munkatársainak többsége — Enyedi Lukács, Gelléri Mór, Kulinyi Zsigmond, Gáspár Ferenc, Lipcsey Ádám, Kabos Ede, Sas Ede, Móra István, Újlaki Antal, s a laptulajdonos Bába Sándor — mindmind szabadkőművesek voltak. Talán ők adták a minden újra, szokatlanra fogékony, különcködő Gárdonyinak a Keletet, hogy megkedveltessék vele a szabadkőműves eszméket? Ez feltehető, de egyelőre bizonyítani nem lehet. Mindenesetre a 90-es években — s annak is valószínűleg az első felében — találkozhatott a szabadkőművességgel. Ezt igazolja az is, hogy a füzetek aláhuzogatásaiban a szabadkőműves gondolatokkal rokonszenvező ember nyilatkozik meg, de 1902-ben, Az a hatalmas harmadik című művében már elítélően ír a szabadkőművességről: ,,A vallásomnak sok minden rojtját-bojtját, korhadt gerendáit nem szeretem. 1 Kelet, Magyarország Symbólikus Nagypáholyának hivatalos közlönye 1891. III. (16-ik) évfolyam 1. és 2. szám. (Leltári száma a Gárdonyi Emlékmúzeumban: 6694.) 2 Barcsay, Palatin s: Szabadkőművesség II. 3 2. szám, 30. old A hivatalos lap c. közlemény. 317